Magyarországon túl, Kanadában, Ausztráliában és Szingapúrban is komoly óvodapedagógiai tapasztalatokra tett szert az elmúlt 30 évben Kicsi Gáborné Csák Csilla. Az Óvó néni négy földrészen című könyv szerzője nemrég Debrecenben vett részt egy kerekasztal beszélgetésen, ezt követően adott interjút nekünk, amely során többek között kiderült: a szingapúri gyerekek nemcsak, hogy nagyon okosak, kevesebb közöttük a sajátos nevelést igénylő, de sokkal nyitottabbak, elfogadóbbak és befogadóbbak, mint kortársaik.
Miben különbözik a szingapúri óvodák működése a magyar óvodák működésétől?
Szingapúrban általában 9 és 15 óra között vannak ott az óvodákban a gyerekek, bár egyre több, egyházi és állami fenntartású óvoda van, ahol lehetőségük van a szülőknek akár késő délutánig is otthagyniuk a gyermeküket, ez azt jelenti, hogy reggel 6-7 órától egészen este 18-19 óráig nyitva vannak. A legtöbb helyen azonban szabályozva van, hogy pontosan hány órát tölthet a gyermek az óvodában, ami többnyire nem lehet több idő 8-10 óránál. Ezen kívül figyelembe veszik az egyéni igényeket is és a sajátos nevelést igénylő gyerekeket is. Ugyanis, ha az adott gyermek nem képes 3-4 órától többet közösségben tölteni valamilyen okból kifolyólag, akkor azt nem erőltetik rá a szülőre.
Érkezés után a gyerekek nem reggelizni mennek először és játékkal folytatják a délelőttöt, hanem ott folytatják az adott projektet, ahol előző nap abba hagyták. Ez a projekt mindig valamilyen tudás, ismeret elsajátítására épül. Ezután következik csak a reggeli, majd ismét belevetik magukat a tanulásba. Gyakran pedig házifeladatot is kapnak. Úgy is mondhatnám, hogy az óvodák működését a Montessori és Reggio Emilia program jellemzi, sajátos kulturális adaptációkra alapozva.
A hosszan nyitva tartó bölcsőde-óvodákba, amelyek reggel 7 és 19 óra között vannak nyitva, már hathetes kortól be lehet adni a gyermeket, akik 18 hónapos korukig az infant csoportba tartoznak. 18-36 hónapos kor között a totyogóg, 2.5-4 éves korig kiscsoportosok, 4-6 éves kor között pedig a nagycsoportosok közé tartoznak. 6 évesen mennek iskolába.
Az infant és totyogó csoportokban gondozás és tanulás alapú játékos – irányított – fejlesztés zajlik, nincs szabad játék. A gyermeknek mindig irányítottan tanulni kell. Ezek nevelő központú csoportok. 2.5 éves kortól pedig ezekben az intézményekben is az a menetrend, ami a normál, rövidebb, azaz a 9 és 15 óra között nyitva tartó óvodákban. Ezekben az intézményekben ugyancsak 2.5-4 évesek alkotják a kiscsoportot, a 4-6 évesek a nagycsoportot. Itt azonban teljes mértékben tanulás centrikus a program. Ők is 6 évesen mennek iskolába.
Emellett az óvodai ellátásért fizetni kell, legalábbis azoknak, akik magas jövedelemmel rendelkeznek, ahogyan a lakbéreket is erre alapozzák Szingapúrban. Sőt, a szolgáltatások között is akad olyan, amiért ez alapján kell, vagy nem kell fizetnie az itt élőknek.
Mi az, ami a szingapúri óvodákban kiemelkedően dominál?
Szingapúrban már az óvodákban is az oktatás az, ami kiemelkedő módon dominál. Itt már egészen kicsi korban nagy hangsúlyt fektetnek a gyermekek oktatására, szigorú keretek között. Bár az elmúlt időszakban a rendszer igyekezett ezen valamelyest engedni, ugyanis jól látszik, hogy a nyomás hatására, amely már egészen kis korban éri őket, a szigorú és számonkérő oktatási rendszer által, sokkal több gyermekből válik frusztrált, befeléforduló, depressziós, magányos felnőtt. A cél egyébként az, hogy ezek a gyerekek, ha felnőnek, sokkal több tudással rendelkezzenek, mint a kortársaik a világban.
Rendszerint a különböző ünnepségeken meg is kell mutatniuk ezeknek a gyerekeknek, hogy a mögöttük álló időszakban mi az, amit elsajátítottak. Nem kérdés, hogy akarják, vagy nem akarják mindezt, kötelezően részt kell venniük ezeken az eseményeken és be kell mutatniuk, hogy mit tudnak. Nívós rendezvényekről beszélünk, ahol az egész család jelen van ilyenkor, sőt, gyakran a környező országokban élő rokonok is részt vesznek ezeken az ünnepségeken.
Hogyan veszik mindezt maguk a gyermekek?
Hihetetlen, de jól bírják az akadályokat. Elszántak, fegyelmezettek és 2-3 éves korukra sokkal fejlettebbek – különösen a figyelemkoncentráció terén –, mint az átlag. Ez pedig azért van, mert az óvodában a játszást felváltja a tanulás. Már a kiscsoportosok is tanulnak, persze a saját maguk szintjéhez mérten fontos dolgokat. És, ahogy említettem, gyakran házifeladat is van.
Ezt, hogy kell elképzelni?
Engedje meg, hogy messzebbről indítsam a kérdés megválaszolását. Mivel a legtöbb család stabil anyagi forrással rendelkezik, így jó részük megengedheti magának azt, hogy segítőt fogadjon. Ezek a segítő háztartási alkalmazottak többnyire Indonéziából vagy a Fülöp-szigetekről származnak és a gyermekkel való kapcsolatuk tekintetében sokkal többek annál, mint egy babysitter. Egyrészt az adott családdal élnek, másrészt viszik-hozzák a gyermeket, gondozzák, játszanak vele, ha kell. A gyermekekkel való együtt tanulás viszont legtöbb esetben a szülő feladata. Amennyiben ők nem érnek rá erre, szaknevelőt fogadnak.
A házifeladatok már az óvodában is ahhoz igazodnak, amit a gyerekek az adott évszakban tanulnak. Ezt a pedagógusok határozzák meg, hiszen Szingapúrban gyakorlatilag mindig nyár van, ám ettől függetlenül a nevelők igyekeznek minden évszak legfontosabb tudnivalóit megismertetni a gyerekekkel. Míg a világ legtöbb táján játékos alapú nevelés zajlik, addig itt ez másképp megy. Itt, ahogyan azt már említettem az oktatáson, tanuláson van a hangsúly. Ennek köszönhetően például volt olyan, amikor egy egész hónapon át a banántermesztésről volt szó. A gyerekek ez idő alatt megtanulták, hogy mi az a banán, megtudták hol és, hogyan terem, megkóstolhatták és a témakörhöz mérten kaptak házifeladatot is.
Szerencsére nekünk, óvodapedagógusoknak itt sokkal nagyobb szabadságunk van abban, hogy miként, milyen módszerek mentén tanítsuk meg az élet alapvető dolgaira ezeket a gyerekeket, mint máshol. Az internet segítségével pedig még szélesebb körben nyílik lehetőségünk arra, hogy dokumentumfilmeken, meséken, videókon keresztül megtanítsuk velük az adott téma legfontosabb ismérveit. Nincs konkrét tanterv, ami mentén haladunk kellene, és ezáltal mi is, és a gyerekek is sokkal kreatívabb módon tudják elsajátítani ezeket a dolgokat.
Ez akár azt is jelenti, hogy már óvodás korban több, különórára is jár egy gyermek?
Nem, azt kell, hogy mondjam, hogy az óvodában sem volt eddig annyira jellemző a különböző hangszerek, a zene, az ének, a tánc vagy a különböző sportok bemutatása, esetleges elsajátítása. Mostanra azonban ezen a téren is változás tapasztalható. A külsős szakemberek helyett, a csoportokban dolgozó nevelők igyekeznek a mindennapok részévé tenni ezeknek a készségeknek a fejlesztését, amelyhez abban az óvodában, ahol én magam is dolgozom, örömmel mondhatom, hogy nagyban hozzájárultam.
Mi a helyzet a sajátos nevelést igénylő gyermekekkel?
A sajátos nevelést igénylő gyermekeknek Szingapúrban alanyi jogon jár egy szaknevelő, aki a meghatározott oktatási intézményben, jelen esetben az óvodában, ezekre a gyermekekre koncentrál. Abban az esetben, ha az adott gyermek egészségi állapotából adódóan nem képes integrálódni, akkor lehetősége nyílik a közösségi házakban – amelyekből minden kerültben van egy – a saját állapotához mért oktatásban részesülni.
Több, vagy kevesebb a sajátos nevelést igénylő gyermek Szingapúrban, mint Magyarországon?
Egy csoportban többféle nemzetiségű gyermek van, vannak kínaiak, malájok, indiaiak és euroázsiaiak is, ami azt is jelenti, hogy nemcsak a különböző kultúrák találkoznak egymással, hanem a különböző, sajátos nevelést igénylő gyermekek is. Mindegyik kultúra más-más nevelési igénnyel bír, ahogyan más-más nevelési problémával is küzd. Így aztán nehéz megmondani, hogy mekkora százalékban vannak jelen a szigeten ezek a gyermekek, csak becslésekre alapozva tudok választ adni, ezek azonban azt mutatják, hogy itt kevesebb ilyen gyermek él, mint odahaza.
Mi ennek az oka?
Talán az, hogy az itt élők megengedhetik azt maguknak és a rendszer is támogató abban, hogy a sajátos nevelést igénylő gyermekek olyan oktatásban részesüljenek, amely a számukra a legmegfelelőbb. Nagy mértékben függ mindez a család egyéni döntésétől is egyébként.
Fiatalabb korban vállalnak a nők gyermeket ott, mint itthon?
Nem, ezen a téren nincs különbség. Vannak nagyon fiatalon és a kora 40-es éveikben járó, gyermeket vállaló édesanyák is a látókörömben.
Zárásképp: a kulturális különbségeknek köszönhetően ezekből a gyerekekből nyitottabb, elfogadóbb, befogadóbb felnőttek válnak?
Igen. Oly mértékű a tisztelet a másik nem és kultúra iránt, ami azt hiszem, páratlan. Mindez bizonyára annak is köszönhető, hogy nagyon komoly következményei lennének annak, ha az emberek egymást sértegetni kezdenék. Egyszerűen ez itt Szingapúrban nem fér bele.
Pósa Tamara, Nagy Sándor
Fotó: Kicsi Csilla
