Mint ismert, az előző hétvégén a DVSC számára is kezdetét vette a 2025/26-os szezon a Fizz Ligában, ahol egy szó szerint flúgos futamot láthattunk Zalaegerszegen. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a 3–3-as végeredmény, ami aligha a csapatok stabil védekezését dicséri.
Ezek után, a Ferencvárossal döntetlent játszó MTK debreceni vendégjátéka előtt többen is tartottak a pénteki hazai szezonnyitótól. Én személy szerint nem osztottam ezt a félelmet, mivel a korábbi összecsapásaink alapján ez egy olyan ellenfélnek tűnt, amely ellen általában jól szoktunk szerepelni – ilyenkor pedig gyakran érkezik valami pozitív meglepetés. Ezúttal sem volt másként: Murphy egyik törvénye újra érvényesült.
Harcos első játékrész
Sergio Navarro kisebb meglepetésre alig változtatott a legutóbbi kezdőcsapaton. Vajda sérülés miatt került ki a kezdőből, a többi poszton viszont nem történt csere, noha sem Meíjas, sem Da Costa nem nyújtott meggyőző teljesítményt Zalaegerszegen.
A mérkőzésre kilátogató 6233 néző nyolc órától láthatta, hogy a DVSC nem illetődött meg: a friss igazolás, a spanyol Guerrero már az első percben fölé lőtt, majd egy remek helyzetfelismerést követően Szűcs bekanalazott labdáját Bárány lőtte alig mellé.
A hazai csapat nem lassított, bár az MTK-nak is akadtak helyzetei – ezeket azonban vagy Varga Ádám hárította, vagy a védelem és a középpálya állt helyt. Többször is önfeláldozóan vetődtek bele a lövésekbe, vagy időzítettek jól a labdaszerzéseknél. A 25. percben Dzsudzsák beívelését Bárány fejelte kapura – a labda a keresztlécen csattant. A fővárosiak is veszélyeztettek, és Varga egyetlen bizonytalanságát leszámítva (a 30. perc környékén) kiválóan védett.
A hajrá egyértelműen az MTK-é volt, de a Fraditól kölcsönkapott kapus ezen az estén is ihletett formában játszott, így gól nélkül zárult az első félidő. A lelátón a szurkolók – vélhetően ügyelve a klub kérésére – nem skandálták az úgynevezett „tiltott szavakat”, így az MTK libás rigmusa sem hangzott el, ami mindenképp dicséretes. A hangulat ennek ellenére nagyszerű volt: a zászlóerdők és a lelkes biztatás valódi meccsélményt nyújtottak.
A szünetben a sörcsapoknál és a büféknél tumultus alakult ki, így ezúttal személy szerint kihagytam a sorban állást.
Batik csúsztatása döntött
A második félidő ott folytatódott, ahol az első abbamaradt – és a DVSC gólja sem váratott sokáig magára.
Az 55. percben Dzsudzsák mértani pontosságú beadására Batik tökéletes ütemben érkezett, és a kínálkozó ziccert magabiztosan értékesítette. A meccs utáni interjúban – ahol tréfásan „elfogyasztott ziccerként” emlegette a gólt – elmondta: ez volt kétszázadik élvonalbeli mérkőzése, amit méltó módon, jubileumi találattal ünnepelt.
Ez a gól egyben a sors igazságtétele is volt számára, hiszen hosszú sérülés után tért vissza. Az előny birtokában a DVSC okosan tartotta a labdát, miközben az MTK főként pontrúgásokkal próbált veszélyeztetni – sikertelenül. Varga ismét megbízhatóan védett, és teljes joggal kapta meg a „meccs embere” címet. Egy szurkolói szófordulattal élve: „Úgy fogott, mint a zöld festék.”
A mérkőzés vége felé a keménymag már előretekintett: két klasszikus rigmusban megénekelte a soron következő riválisokat, a Nyíregyházát és a Ferencvárost, akik hamarosan a Nagyerdőre látogatnak.
Önfeledt ünneplés
A hátralévő időben Sergio Navarro remekül menedzselte a cseréket: pályára lépett Gordic, Tercza és Cibla is. Bár a fővárosiak még próbálkoztak, ezen az estén az volt az érzésem, hogy nem fogunk gólt kapni – és így is lett. Zárásként a görög Panathinaikosz szurkolóinak híres rigmusa, a Horto Magiko „Csak Debrecen” átirata zendült fel, és az est önfeledt ünnepléssel zárult. A csapat vastapsot és elismerő szavakat kapott – teljesen megérdemelten.
A következő fordulóban szintén péntek este lép pályára a DVSC, ezúttal idegenben, Mezőkövesden, ahol a Kazincbarcika ellen próbálhatja meg folytatni ezt a harcos játékot. Látva a mostani teljesítményt, ez egyáltalán nem tűnik lehetetlennek.
– Faragó László –
