A Loki utolsó, Fehérvár FC elleni idegenbeli meccse igazi kiesési rangadó volt – nem túlzok, sorsokról döntött. A DVSC valamivel könnyebb helyzetből várhatta az összecsapást, hiszen számukra már egy döntetlen is elegendő volt a bennmaradáshoz, míg a Fehérvárnak ez kevés lett volna. Éppen ezért volt hatalmas tétje a találkozónak, és a debreceni szurkolók ennek megfelelően kitettek magukért – a vendégszektort teljesen megtöltötték. Az eredmény pedig minden várakozásomat felülmúlta. Nem egy sótlan, izzadságszagú döntetlen lett, hanem valami sokkal jobb.
Remek hangulatú utazás
Az utat egy kisbuszos baráti társasággal tettem meg – délután egy óra körül hagytuk el Debrecent. Bár eredetileg csak egy pihenőt terveztünk, a sörök gyors fogyása miatt többször is meg kellett állnunk “rendezni a folyószámlákat”. Ennek ellenére kiváló hangulatú utazás kerekedett belőle, amit nemcsak némi háztáji főzet fűszerezett meg, hanem a korábbi meccsélmények felidézése is. Valaki mindig ügyeletes lemezlovas volt, és váltogatta a zenéket – ezzel is fokozva a meccshangulatot. Tippelgettük a végeredményt is – legtöbben egygólos győzelmet vártak, katarzis formájában. Én pedig elszóltam magam: „Nem hiszem, hogy hármat lövünk idegenben.” No comment.
Délután négy után érkeztünk meg a pákozdi pihenőhöz, ahol már várt a rendőri felvezetés. Itt csatlakoztunk a hajdúsági keménymaghoz és néhány diósgyőri szurkolóhoz – ők a meccs után Felcsútra indultak tovább. Egy-két feles után már indultunk is tovább a vendégszektor felé.
Debreceni invázió a stadionon kívül is
Az út elég ismerős volt, tavaly februárban már jártam itt, akkor viszont balszerencsés vége lett a meccsnek. Ezúttal azonban minden másképp alakult: a vendégparkoló zsúfolásig megtelt, a beléptetés gyorsan ment, és a szektor is tele volt. A debreceni szurkolókat egy nagyobb diósgyőri különítmény is segítette. A hazaiak egy látványos molinóval emlékeztek meg a 40 évvel ezelőtti UEFA Kupa-elődöntőről, amelyben a Real Madrid ellen játszottak Szarajevóban.
Soma gólja után megnyugodtunk
A kezdőcsapatban maradt Pálfi, mellette játszott Kocsis, Szuhodovszki, Hoffmann, és csapatkapitányként Ferenczi – számomra szokatlan látvány volt. Domingues is felépült a múlt heti sérüléséből, amiért jár a respekt. A meccs Bogár Gergő sípjelével indult, és minden játékos becsülettel küzdött a piros-fehér színekért.
Egy korai hazai helyzetet leszámítva a Loki próbálta dominálni a meccset. A középpályán Youga és Szűcs különösen sokat dolgoztak, majd Szuhodovszki – aki egyébként is jól játszott – meglőtte a szezon legfontosabb gólját. Balról, messziről hatalmas bombát küldött Dala kapujába: 0–1. A gól után robbant a vendégszektor, érezhető volt, hogy ez hatalmas lépés a bennmaradás felé. Az első félidő hátralévő részében a Loki dominálta a középpályát, és Pálfinak alig akadt dolga. Bár idegenben játszottunk, a szurkolók hazai pályát teremtettek, simán leszurkolták a hazai tábort.
A szünetben, bár gyors volt a büfékiszolgálás, már nem álltam be a sorba egy habos sörért. Inkább néhány régi ismerőssel váltottam pár szót, aztán visszatértem a lelátóra, várva a második félidőt.
Hoffmann bravúrja és egy kis tömegjelenet
A második félidő is jól indult. Szuhodovszki duplázhatott volna, de ezúttal résen volt a védelem, majd Kocsis fejesénél már melegedett a helyzet. Az 58. percben Ferenczi beadását Hofmann bravúros mozdulattal, háttal a kapunak bólintotta be: 0–2. Parádés mozdulat volt – ekkor már szinte biztosra vehettük a bennmaradást. A vendégszektorban egyre hangosabbak lettek a rigmusok: „Nincsen hangotok!” vagy az „NB II Nyugati csoport!” – heccelve a hazaiakat, akik alig hallatták magukat.
A 70. percben egy kemény szituáció után Kastrati próbált elégtételt venni Domingues szabálytalanságáért, Youga pedig a védelmére kelt, és egy laza ipponnal a földre küldte az ellenfelet. Kis dulakodás után Bogár sárgát, majd páros kiállítást osztott ki – igazságos döntés volt.
Maurides kegyelemdöfése
A kis közjáték sem zavarta meg a Lokit. A 76. percben a frissen beállt Stefanelli kapufát lőtt, de ezt követően is sorra jöttek a helyzetek. A 85. percben Vajda remek passzát Maurides váltotta gólra – 0–3. Ekkor már teljes volt a fieszta. A spori hosszabbítás nélkül lefújta a meccset, a vendégszektor pedig percekig ünnepelt. Leírhatatlan érzés volt – idén először voltam részese egy győztes idegenbeli túrának.
A hazai játékosokkal a szurkolók levetették a mezt, az oldallelátón pedig söröspoharakat dobáltak a gyepre – így fejezték ki csalódottságukat. A Fehérvár (vagy ha úgy tetszik, a Videoton) 25 év után kiesett az élvonalból. A debreceniek pedig a vasárnapi Nyíregyháza–ZTE meccs eredményének függvényében még a 9. helyre is odaérhetnek.
Hazaút
A hazaút több mint pozitív volt. Még Pesten is megálltunk egy zöld-fehér kocsmában, ahol néhány sör mellett gratuláltak a bennmaradáshoz – jólesett hallani. Csak annyit tudok mondani: soha rosszabb idegenbeli túrát! És milyen jó, hogy volt ez a kilencven perc!
– Faragó László –
