Pofonegyszerű volt a képlet a kiesés elől menekülő DVSC számára az utolsó hazai mérkőzése előtt, amelyet a friss kupagyőztes Pakssal szemben vívtak meg Bárányék a Nagyerdei Stadionban. A vereség nem lehetett opció, hiszen azzal gyakorlatilag megváltották volna a jegyüket a másodosztályba a piros-fehérek. Egy döntetlennel viszont az utolsó fordulóra maradt volna a döntés, amelyet Székesfehérváron játszanak jövő héten. Nem árulok el nagy titkot: az utolsó találkozó valóban az NB I-es tagságról fog dönteni.
Bajnokok a Víztoronyban
A mérkőzést megelőzően a Matchday Fesztivál keretein belül a szervezők alaposan kitettek magukért. Meghívták a húsz évvel ezelőtt bajnoki címet nyert csapat tagjait – többek között Supka Attilát, Herczeg Andrást, Szatmári Csabát, Bernáth Csabát, Igor Bogdanovicsot, Kiss Zoltánt, Éger Lászlót, Komlósi Ádámot, Csernyánszki Norbertet, Kerekes Zsombort és Böőr Zoltánt. A szurkolók nosztalgiázhattak, közös képeket készíthettek és aláírást is kérhettek. Én sajnos dolgoztam a rendezvény előtt, így csak a stadionba értem ki, pedig jó lett volna egy kis időutazás a meccs előtt.
Piros-fehérbe burkolózott a Nagyerdő
A meccs tétje érződött a városon: a tömegközlekedési eszközök zsúfolásig teltek. A villamoson, amivel én is utaztam, szó szerint heringparti volt. Leszállva hömpölygött a piros-fehér tömeg a Nagyerdei Stadion felé, mintha csak a Ferencváros vendégszerepelt volna Debrecenben. Körülbelül akkor szokott ilyen tömeg lenni a stadion környékén. A második félidőben 8064 főt írtak ki az eredményjelzőre – ez nagyjából megfelelt az általam megbecsült kilencezernek.
Az első félidő nem hozott sok izgalmat
Hiába a lelkes szurkolótábor és a remek hangulat, az első félidőben alig történt említésre méltó esemény. Több izgalmat okozott a bajnokcsapat emlékérmeinek és a Zilahi-díj átadása, mint maga a játék. A díjat – nem meglepő módon – a házi gólkirályi címre hajtó Bárány Donát kapta, amit hagyományosan a szezon legjobb Loki-játékosának ítélnek oda.
A kezdőben két Donát is helyet kapott: Bárány mellett Pálfi is lehetőséget kapott, valamint Kocsis is pályára lépett az eltiltott Hoffmann helyén. A szurkolókon ezúttal sem múlt semmi – a B-közép fantasztikus hangulatot teremtett. Ennek ellenére nem sikerült a kapuba préselni a labdát. A 19. percben csak egy Bárány kapufáig jutott a DVSC, míg a másik oldalon a paksiak ziccere is kimaradt, köszönhetően Pálfi védésének. Gól tehát nem született, így a csapatok 0–0-val vonultak az öltözőbe, a szurkolók pedig a büféhez.
Emberelőnyben sem ment
Miközben a lelátón fogyott az aranyló nedű, a pályán az idő fogyott a hazaiak számára. A Paks jól megszervezte a játékát, és stabilan tartotta a döntetlent, amit a debreceniek pontatlan támadásépítése is segített. Az 53. percben újabb csapás érte a DVSC-t: az egyik legjobb formában lévő játékos, Brandon Domingues egy rossz mozdulat után a combjához kapott, és le kellett cserélni. Helyére Vajda érkezett. Valószínűleg combizom szakadást szenvedett, így aligha számíthatnak rá a sorsdöntő utolsó fordulóban.
Dominguest még az ág is húzza:
Tíz nap alatt kétszer törte fel a Loki játékosának autóját – íme az elkövető
A 72. percben újabb fordulópont következett: a kapujából kirontó Szappanos Péter letarolta Szűcsöt, amiért piros lapot kapott. A szabadrúgást a frissen beállt Dzsudzsák végezte el, de lövése kevéssel fölé ment – nagy lehetőség maradt ki.
A meccs során a szurkolók többször is éltették a jelenleg a Pakshoz tartozó, de korábban a DVSC-t is erősítő Éger Lászlót, míg a kiállított Szappanost néhány “klasszikus” rigmussal (“Takarodj ki!”) ösztökélték a pálya mihamarabbi elhagyására.
“A Videotont meg kell verni, hej, hej!”
A hajrában beszorította ellenfelét a Loki, de a győztes gólt nem sikerült megszerezni, így maradt a 0–0, és ezzel a minimális cél teljesült – elkerülték a biztos kiesést. A szurkolók viszont valószínűleg nem ilyen szezonzárásról álmodtak.
Most már minden a jövő heti székesfehérvári mérkőzésen dől el. A DVSC ellenfele az a Fehérvár lesz, amely vereséget szenvedett a Ferencváros otthonában, és ezzel kieső helyre csúszott vissza. A Lokinak egy döntetlen is elég lehet a bennmaradáshoz – jól hangzik, de erre játszani nagy felelőtlenség lenne, látva az idei szezon védelmi hibáit.
Sokkal inkább az kellene az üdvösséghez, amit a lefújás után a szurkolók is skandáltak:
“A Videotont meg kell verni, hej, hej!”
Egy biztos: öt nap múlva már okosabbak leszünk.
– Faragó László –
