Az immár harmadik évadát taposó, nagy sikerű Piros-fehér történetek legújabb kiadása ezúttal a fiatalokról szólt. Ennek jegyében hívták meg a Lokiból Vajda Botondot, Szűcs Tamást, valamint az NB I-es bajnokság gólkirályi címére pályázó Bárány Donátot.
A beszélgetés során szóba került a múlt pénteki nyíregyházi találkozó, a karrierépítés, valamint a jövőbeli terveik is. Ez az adás abból a szempontból is különleges volt, hogy nem a megszokott műsorvezető-páros egyik tagja ült a mikrofon mögött, hanem egy szurkolóból lett moderátor vezette a keddi eseményt.
Atmoszféra és csapatkereső
Bemelegítésként most nem a megszokott gyors kérdezz-felelekre került sor, hanem tíz csapatot (például: Roma, Legia Varsó, Liverpool, Sevilla, Beşiktaş) kellett hangulat és atmoszféra alapján sorrendbe állítani. A rögtönzött rangsor végén az olasz AC Milan került az élre. Ezt követően azt kérdezték a játékosoktól, melyik klubban tudnák magukat elképzelni. Szűcs a lengyel Legiát választotta, amit ideális lépcsőfoknak tart a magyar bajnokság és a topligák között, valamint játéklehetőség szempontjából is előnyösnek ítélte meg. Erre reagált viccesen Vajda, aki azt mondta: “A Liverpoolba azért elmennék.” A közönség hangos nevetéssel jutalmazta a megjegyzést.
A következő téma a múlt pénteki szomszédvári derbi volt. A Dániából hazatérő Szűcs úgy vélekedett, hogy nagy lehetőséget szalasztottak el, és bár most rossz a hangulat, nem szabad leragadni ezen a ponton – menni kell tovább. Kiemelte: előttük áll egy négymeccses “háború”, amely, ha sikerül, a “mennybe”, ha nem, a “pokolba” vezet.
Meccsdrukk és külföldi tapasztalatok
A debreceni közönség kedvenc, Bárány Donát hangsúlyozta, hogy ha a mostani, tavaszi keret már a bajnokság elején összeáll, valószínűleg nem a kiesés ellen harcolna a Loki. A növekvő nyomás kapcsán elmondta: egy vizsgadrukk nem hasonlítható össze a meccs előtti stresszel, mivel utóbbi a mindennapokat is áthatja, és az ember tudja, sportolóként ez kihat az egész életére. Kimondani talán nem meri, de legbelül érzi: ennek tétje van.
A hajdúszoboszlói születésű Szűcs hozzátette: ezt a nyomást muszáj elviselniük, hiszen ezért kapják a fizetésüket. A következő kérdés arra vonatkozott, milyen érzés volt hazatérni Dániából. Szűcs szerint az ottani tapasztalatok miatt előnyből indult a beilleszkedésben, amit sok hazai akadémista nem mondhat el magáról.
A tavalyi szezon legjobb fiatal játékosának választott Vajda elárulta: jobban érzi magát támadóbb szerepkörben, de mindig ott játszik, ahol a csapat érdeke megkívánja. Bárány nem kívánta értékelni az őszi szezonját, de Nestor El Maestro érkezésével úgy érzi, javult a teljesítménye, mivel bízik benne az edző, és örül, hogy ezúttal elkerülték a sérülések.
Jövőkép és nézőszámok
Ojediran Lens-ba igazolása kapcsán felmerült a kérdés: elgondolkodtak-e már azon, hogy kipróbálják magukat egy nívósabb bajnokságban? Mindhárom játékos egyöntetűen kijelentette: most a bennmaradás kiharcolása a legfontosabb. Emellett abban is egyetértettek, hogy Magyarországon nem szeretnének más csapatban játszani – hálásak a klubnak a lehetőségért.
A nézőszámokról szólva Vajda kiemelte: számára mindig inspiráló, ha sokan vannak a lelátón, hiszen a nézőket szórakoztatni kell. Szűcs viccesen megjegyezte: “500 néző előtt Felcsúton nem olyan jó játszani”, amit a közönség ismét nevetéssel fogadott. Hozzátette: ha a csapat jobb teljesítményt nyújtana, tartósan is megmaradnának a nagyobb nézőszámok – ez pedig elsősorban a játékosokon múlik. Bárány hozzátette: a nagy közönség előtt ő is “megőrül egy kicsit” a pályán. Úgy fogalmazott: “még jobban bele tudod magad hajszolni a győzelembe, és plusz erőt ad.” A végén azt is elárulta: szereti, ha idegenben megtalálják az ellenfél szurkolói, mert ezt egyfajta bóknak veszi – hiszen ez azt jelenti, hogy tartanak tőle.
Karrierek és legendák
A játékosokat arról is kérdezték, mit szeretnének elérni a jövőben. A gólkirály-jelölt Bárány elmondta: kis lépésekben gondolkodik, de szeretne külföldön is játszani. Szűcs szerint minden kisgyerek arról álmodik, hogy nyolcvanezer néző előtt, topligában futballozzon – de ehhez rengeteg tényező szükséges, és mindenekelőtt az, hogy elkerüljék a sérülések a futballistákat.
A karrierépítéssel kapcsolatban megjegyezték: kevés olyan menedzser van ma Magyarországon, aki valóban a játékos érdekeit tartja szem előtt, nem pedig a sajátját. Dodó – hármójuk közül egyedüliként – már szerzett egy diplomát, így B tervként a futball utáni életére is gondol. Egy mélyebb téma is előkerült: számít-e a játékosoknak a klubhűség, illetve az, hogy évekkel később legendaként emlékezzenek rájuk? Példaként Dombi Tibit hozták fel, aki úgy vált legendává, hogy külföldön is játszott. A játékosok egyetértettek abban, hogy ilyen személyiségekre szükség van – ők adják meg egy klub “sava-borsát”.
Legemlékezetesebb meccs
A nézői kérdések előtt mindhárom játékos a Ferencváros elleni 5–4-es meccset, valamint a Zalaegerszeg elleni húsvéti „feltámadást” nevezte meg legemlékezetesebb élményként. A kérdések érintették a kevés kapura lövést és a sok sérülést is. Előbbit a taktikával magyarázták: a felívelésekkel a nem túl gyorsan visszarendeződő ellenfeleket könnyebb meglepni. A sérülések kapcsán – főként Kusnyír Erik esetében – elmondták, hogy nincs jól működő rehabilitációs rendszer, és egy sportolót teljesen másképp kell kezelni, mint egy “átlagembert”. Éppen ezért nehéz erre pontos választ adni.
A beszélgetés végén a meghívottak egy-egy piros-fehér szurkolói sálat kaptak emlékül, míg a jelenlévők önfeledt pillanatokkal és értékes gondolatokkal távozhattak a helyszínről.
– Faragó László –
