Declan Rice a hét hőse lett, miután két gyönyörű szabadrúgásgóllal járult hozzá az Arsenal Real Madrid elleni győzelméhez. Ez volt az első alkalom felnőtt pályafutása során, hogy szabadrúgásból talált be, ráadásul mindjárt kétszer egy ilyen jelentőségű mérkőzésen. Az Arsenal középpályása ezzel történelmet írt, miközben a túloldalon Kylian Mbappé, aki mind a mai napig nem szerzett szabadrúgásgólt, csak csodálhatta ellenfele teljesítményét.
Rice egyedülálló futballpályafutást tudhat magáénak. Az Arsenal középpályása 130 év után az első olyan labdarúgó, aki mind az ír, mind az angol válogatottban pályára lépett. Már az a tény, hogy fiatalon az írek csábították el, sokat elárul arról, hogyan viszonyultak tehetségéhez Angliában.
A londoni születésű Rice gyerekkorában a Chelsea nagy szurkolója volt. Hétévesen került a klub akadémiájára 2006-ban, éppen amikor Roman Abramovics felvásárolta a csapatot és világhírűvé tette. A sportszakértők és elemzők, akik a mostbet casino platformon rendszeresen írnak futballtehetségekről, már akkor kiemelték Rice kivételes képességeit, miközben a Chelsea vezetősége képtelen volt felismerni benne a jövő sztárját.
Rice szoros barátságot kötött Mason Mounttal az akadémián. Míg Mountot megtartották, Rice-nak ajtót mutattak. Bár fáradhatatlanul szaladgált a pályán, tehetségtelennek minősítették. Emellett hirtelen megnőtt, és az akadémia szakemberei úgy vélték, emiatt koordinációs problémái lesznek. Felhívták a szüleit, hogy közöljék: Declant elbocsátották. A tinédzser összetört. Mount és Rice anyja telefonon sírtak, miközben Declan a szobájában zokogott. A Chelsea összetörte a szívét, 15 évesen utcára került.
A francia csodagyerek, akit túl önzőnek tartottak
Kylian Mbappé életének első próbajátéka a Chelsea-nél volt. Bár a gyerekcsapat hét gólos különbséggel nyert, a fiatal francia nem szerzett gólt. Viszont technikai képességei már akkor kiemelkedőek voltak. Mindenki, aki a kis párizsi fiúval találkozott, észrevette benne a jövő kiemelkedő atlétáját.
Míg Rice vidám gyerek volt, aki mindenkit szórakoztatott, Mbappé csendesebb és ravaszabb természetű volt. Az iskolai tanulást határozottan elutasította, de a futballt szerette és tudta is játszani. Lenyűgöző, hogy a Chelsea akadémiáján nem ismerték fel az értékes tehetséget.
Érthető, hogy 11 évesen Mbappé nem volt olyan jó, mint Messi hasonló korban, de az eleganciája már jelen volt. Kylian édesanyja azt szerette volna, ha fia bekerül a Chelsea akadémiájára. A londoni klub akkoriban világszerte híres volt. A fiú Párizs egyik külvárosának csapatában játszott, semmi akadálya nem lett volna annak, hogy átcsábítsák. A híres Clairefontaine akadémia még nem figyelt fel a francia válogatott leendő csapatkapitányára.
A Chelsea-nél Mbappét játékstílusa miatt utasították el. Az edzőknek nem tetszett, hogy Kylian nem dolgozott vissza védekezésben. Szerencsére voltak okos emberek a klubnál, akik felhívták Mbappé édesanyját, és második próbajátékra invitálták. Faiza Lamari azonban kijelentette: vagy azonnal szerződtetik Kyliant próbajáték nélkül, vagy néhány év múlva 50 millió eurót kell majd fizetniük érte. Majdnem eltalálta – a PSG végül 180 millió eurót fizetett a Monacónak Mbappé átigazolásáért. Egyébként ne felejtsd el elolvasni a többi cikkünket sem. Például itt olvashat a legjobban várt téli átszállásokról.
Agüero – túl kövérnek találtatott
Salah sikerei előtt az argentin csatár volt a Premier League leggólerősebb külföldi játékosa. Amikor Sergio az Atlético Madridban játszott, a Chelsea felfigyelt rá. Carlo Ancelotti edzőnek tetszett a csatár, aki két gólt szerzett a Chelsea elleni döntetlen alkalmával.
A csatár akkor 21 éves volt, és 36 millió euróra értékelték. Tökéletes üzlet lett volna a Chelsea számára, amelynek mindig is gondjai voltak a középcsatárok megtalálásával. Csak Didier Drogbával találták el. Agüero mindig is tudott középcsatárként játszani csapattársakkal. Az Atléticóban az uruguayi Forlánnal játszott együtt a Chelsea ellen. Simeone akkor még nem dolgozott Madridban, így nem volt, aki visszatartsa Agüerót az átigazolástól.
Sergio beleegyezett volna a Chelsea-hez való átigazolásba, ahol Anelka és Kalou lett volna a vetélytársa. Ezután azonban a londoni klub menedzserei közölték az edzői stábbal és az elemzőkkel, hogy Agüero túl kövér. Két évvel később a csatárt 40 millió euróért vitte el a Manchester City. A többi már Premier League történelem – Agüero bajnoki címeket szerzett a “Citizens”-nek.
Salah és De Bruyne – a nagy bakik
E két Premier League-legenda szintén a Chelsea-nél kezdhette volna karrierjét. Nem az akadémián vagy az értékelési szakaszban utasították el őket. A Chelsea-nek voltak olyan felderítői, akik rávették a klubot, hogy szerződtessék a fiatal Salahot és De Bruynét.
Mohamed 16,5 millió euróba került a londoniak számára, Kevint pedig mindössze 8 millió euróért hozták el Belgiumból. A Manchester City végül 76 millió eurót fizet a Wolfsburgnak, és a belga többszörös angol bajnok lesz, elvéve a Chelsea-től az első helyezés jogát.
Kevin anyagi haszonnal távozott Londonból, de a klub elvesztett egy világklasszist. A Chelsea ritkán mutatott intelligens hozzáállást játékosaihoz. Az Abramovics-érában érzelmi alapú vásárlások történtek, amelyek az amerikai Boehly alatt még inkább elszaporodtak.
A tehetséges irányítóhoz, De Bruyne-hez nem találták meg a megfelelő hozzáállást. Salaht, aki gólokra és gólpasszokra született a Premier League-ben, szintén leírták. Mohamed igyekezett, de Mourinho nem kedvelte. Csak néhány percre küldte pályára a támadó középpályást, kritizálta, és más játékosokban bízott.
Salah megsértődött, a Fiorentinában és a Romában kezdett játszani kölcsönben. Örömmel hagyta el a Chelsea-t, akárcsak De Bruyne. Hamarosan Mohamed kétszeres angol bajnok lesz, és tervezi szerződésének meghosszabbítását a Liverpoollal.
A Chelsea története tele van elszalasztott lehetőségekkel – világklasszis játékosokkal, akiket nem becsültek meg kellőképpen, mielőtt másutt csillagokká váltak volna. Rice és Mbappé csak a jéghegy csúcsa egy olyan klubnál, amely pénzügyi erejét ritkán párosította a tehetségek felismerésének képességével.
A futballban a tehetségek felismerésének hiánya gyakran döntő különbséget jelent a középszerűség és a siker között. Nemcsak a nagy klubok, hanem kisebb csapatok is szembesülnek ezzel a kihívással, ahogy azt a Kecskemét–DVSC mérkőzés végső döntése is jól mutatja: apró hibák vagy helyes döntések hosszú távon meghatározhatják egy klub sorsát. A Chelsea számára a tanulság egyértelmű – a jövőben a tehetséggondozásra legalább akkora figyelmet kell fordítani, mint a pénzügyi befektetésekre. (x)
