Bár nem szoktam úgynevezett beharangozókat írni, most mégis bátorkodom megosztani néhány gondolatot a hétvégi szomszédvári rangadó kapcsán. Mint ismert, a kilencedik helyezett DVSC pénteken a tavasz – sőt talán az egész év – mérkőzésére készül, az ősi rivális és jelenleg kiesőhelyen, a 11. pozícióban álló Nyíregyháza otthonában. A győztes hatalmas lépést tehet előre az NB I-es tagság meghosszabbítása felé.
Az év meccse?!
Ugyan ezt a jelzőt már használtam a tavaszi szezon kezdetekor, amikor Debrecenben csapott össze a két együttes, de öt fordulóval a vége előtt nincs találóbb kifejezés: „minden héten háború” lesz a jelszó. A két gárda tavasszal szinte ellentétes utat járt be: a DVSC jól rajtolt, és bár akadtak megtorpanások, több kulcsfontosságú, ún. „hatpontos” mérkőzést is behúzott (pl. Kecskemét, Zalaegerszeg, valamint a Nyíregyháza elleni hazai siker). Ugyanakkor fájdalmas idegenbeli vereségeket is szenvedtek (Paks, Újpest), ahol a mutatott játék alapján több is benne lehetett volna.
Legutóbb a ZTE ellen mutatta meg a Loki, hogy nem mondott le a bennmaradásról: hátrányból fordítottak, Brandon Domingues vezérletével. A DVSC sorsolása a keleti rangadó után: MTK, Puskás Akadémia, Paks és Fehérvár. Ezzel szemben a piros-kékek a Keleti Derbyt követően a Kecskemét, Diósgyőr, Újpest és Zalaegerszeg csapataival találkoznak – így mindenki döntse el maga, kinek lesz nehezebb dolga.
Ellentétes tavaszi formák
A szabolcsiak Tímár Krisztiánnal a kispadon egy biztató őszi szezon után (legyőzték többek között a Lokit, az MTK-t és a Paksot is) tavasszal erősen visszaestek – ez legalább annyira meglepte a közvéleményt, mint magukat az érintetteket. Februárban nyertek utoljára, a kupában épp a Felcsút ellen. Azóta azonban, ahogy mondani szokás, „kipukkadt a lufi” – ez gyakran előfordul a frissen feljutott csapatoknál, amikor elfogy a lendület, az „üzemanyag”.
A klubvezetés aztán végül lépett: Tímárt menesztették, és a helyére Szabó István, a Kecskemét korábbi sikerkovácsa érkezett. A váltás jól indult, Fehérvárt legyőzték hazai környezetben, ám a múlt hétvégén a Ferencváros otthonában hétgólos vereséget szenvedtek. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy a piros-kékek minden erejüket a pénteki rangadóra tartogatják majd. Nem lenne bölcs dolog ezért abból kiindulni, hogy még mindig a múlt heti gyomros hatása alatt játszanak majd.
Illene visszavágni
Habár, a tavaszi idénynyitón, a Nagyerdő hóeséses meccsén a DVSC már visszavágott, egy idegenbeli pontszerzés vagy győzelem még gyorsabban feledtetné az őszi, fájdalmas vereséget a szurkolókkal. Gondoljunk csak a 2020-as gépzsíros másodosztályú találkozóra a régi Szpari-stadionban, vagy akár a 2007-es rendőrlovas balhét hozó kilencven percre. Ugyanez igaz a nyíregyházi oldalon is – a fanatikusok egy győzelmet várnak csapatuktól, főleg a múlt heti hetes után.
A DVSC idén rendre megnyerte az úgynevezett „hatpontos” meccseket közvetlen riválisai ellen, így a szurkolók joggal bizakodhatnak. Ehhez azonban a játékosoknak minden erejüket bele kell adniuk – testben és fejben is ott kell lenniük a pályán a lefújásig.
Szumma szummárum
Minden adott egy remek iramú, parázs hangulatú összecsapáshoz – azok számára, akiknek jutott jegy a péntek este 20 órakor kezdődő találkozóra. A vendégszektorba szóló tikettek már elfogytak, és a debreceni klubvezetés különvonatot is indít, így a hangulatra biztosan nem lesz panasz.
A tét nem kicsi: mindkét oldalon az NB I-es tagság megőrzése forog kockán.
– Faragó László –
Ez történt az őszi meccsen, Nyíregyházán:
