A KTE idegenbeli legyőzését követően a Loki-szurkolók ismét bizakodva, és természetesen három pontban reménykedve várták a hétvégi bajnokit. Az ellenfél ezúttal a hullámzó formát mutató Diósgyőr együttese volt. A miskolciak a tabella felsőházában helyezkedtek el, míg a hajdúságiak a bennmaradást jelentő vonal eléréséért küzdenek.
A meccset megelőzően már tudni lehetett, hogy két közvetlen rivális, a Kecskemét és a Nyíregyháza is pontokat hullajtott, így minden adott volt ahhoz, hogy a keleti rangadó után a vasutasok előzni tudjanak, és elkerüljenek a kiesőzónából.
Közös vonulás a stadionig
Bár az időjárás nem volt kegyes, és hűvös, esős időt jósoltak, ez nem szegte kedvét a két csapat fanatikusainak, akik a baráti viszony jegyében közösen vonultak a Nagytemplomtól a stadionig. Útközben a drukkerek együtt skandálták a rigmusokat, és természetesen az ellenlábas táborok is megkapták a magukét – egy-egy keményebb szurkolói üzenet formájában. A menet jó hangulatban telt, a szél és az eső sem tudta elrontani az élményt, bár a füstbombák hatása most némileg halványabb volt a szokásosnál.
A Víztoronyhoz érve szépen gyülekeztek a szurkolók, bár az égiek megölték a szabadtéri dzsembori hangulatát, így az előzetesen beharangozott grillterasz is elmaradt. Egy bódéból árulták viszont a lángost és sült húsos szendvicseket, amelyekért hosszú sorban állás volt az ára – ismerőseim közül többen is majdnem egy órát vártak az ételre. Ennek ellenére volt, aki még a DJ-pult előtt is táncra perdült a szemerkélő esőben, főleg a keményebb rockzenékre.
Gyors ajándék a vendégeknek
A Nagyerdei Stadionban elfoglaltuk helyünket, és izgatottan vártuk Bognár Tamás sípjelét. A kezdőcsapatot böngészve kiderült, hogy Maurides ezúttal csak csere, így Bárányra és Dominguesre hárult a feladat: áttörni a diósgyőri védelmet, és megszerezni a létfontosságú három pontot.
Nagy kérdés volt az is, hogy a frissen igazolt japán kapus vagy a Kecskeméten jól bemutatkozó Pálfi kezd-e – végül utóbbi kapta meg a lehetőséget. A középpályán Szuhodovszki is bekerült a kezdőbe, Yougával és Malinovval kiegészülve.
A Loki már az elején átvette az irányítást, látszott, hogy minél előbb el akarják dönteni a mérkőzést – sorra szerezték a labdákat, és Odincov kapusnak is akadt dolga bőven. Aztán mégis jött a hiba: a 17. percben Castegren elrontott hazaadása után Edomwonyi lecsapott a labdára, és a kiszolgáltatott Pálfit mattolta. 0–1.
Nem estek kétségbe
Ez a találat emlékeztetett a Fehérvár elleni Malinov-bakinál bekapott gólra, de a csapat jól reagált, és folytatta, amit elkezdett. Domingues két perccel később már egyenlíthetett volna, de Odincov még védett. A 25. percben viszont már ő is tehetetlen volt: Domingues ezúttal gólpasszt adott, Bárány pedig közelről nem hibázott. 1–1.
A gól után még jobban felélénkült a lelátó, régi rigmusok is felcsendültek, és valóban olyan játékot láthattunk a Lokitól, amit hosszú ideje nem: határozott, domináns futballt. Az aranykorszak hangulatát idézte a játék – őszintén szólva, olyan érzés volt, hogy ezt a meccset nem veszítheti el a csapat.
Bár nagy volt a nyomás, és a presszing, az első félidő döntetlennel zárult. A szünetben a legtöbben egyetértettünk: ezt a lehetőséget nem szabad elpuskázni, amit az ellenfelek ajándékoztak a DVSC-nek.
Beindult a Loki-henger
A második félidő elején, az 52. percben Castegren egy remek kényszerítő után passzolt Bárányhoz, aki Odincovot becsapva megszerezte saját maga második, a csapat második gólját. 2–1.
Alig négy perccel később Youga külsővel adott gyönyörű labdát Dominguesnek, aki egy csel után higgadtan fejezte be az akciót. 3–1. Ha egy üzlet beindul… – a második félidőben végre a helyzetkihasználás is a helyén volt.
A Diósgyőr próbált visszajönni, volt némi tűzijáték Pálfi kapuja előtt, Tiéhi kapufát is lőtt, de a 68. percben Domingues passza után Bárány újra lefordult, Bárdos pedig szabálytalankodott vele szemben. A megítélt büntetőt maga a sértett értékesítette magabiztosan. 4–1.
Ez volt Bárány harmadik gólja, és a közönség hangja sem maradt el: többször is felcsendült a rég hallott „Bárány beb*szta!” rigmus.
A hivatalos nézőszám 5 244 fő volt – idézőjelben „csak”, de a hideg és a késői kezdés ellenére ez mindenképp megsüvegelendő. A második félidő szélben és hidegben bizony már komoly kihívás volt a szurkolóknak is, de végre megérte fagyoskodni.
A győzelem értéke
A 70. percre gyakorlatilag eldőlt a találkozó – tükörsima győzelem lett a vége. Furcsa, de egyben üdítő érzés volt ilyen simán nyerni, hiszen az idény során eddig mindig akadt valami, ami miatt izgulni kellett.
A lefújás után a szurkolók hosszasan ünnepelték a mesterhármast szerző Bárányt, valamint a kiválóan játszó Dominguest is. A győzelem különösen értékes, hiszen ezzel a DVSC egészen a kilencedik helyig lépett előre (a ZTE vasárnapi, Fehérvár elleni győzelme után már csak tizedik a debreceni csapat – a szerk.), köszönhetően annak is, hogy a Kecskemét csak egy pontot szerzett otthon a Győr ellen, míg a Nyíregyháza simán kikapott hazai pályán a Pakstól.
Folytatás az Újpest ellen a következő fordulóban – és ha ilyen játékkal lép pályára a Loki, ott is lehet esélye a pontszerzésre. A DVSC-nek szombati győzelme után újra saját kezében van a sorsa.
– Faragó László –
