Közel három hete jártam utoljára a Nagyerdei Stadionban, miután a Paks elleni megsemmisítő atomcsapást országhatáron kívül éltem meg. Ezért csak a Ferencváros elleni meglepetés-pontszerzés után éreztem azt, hogy csak kimegyek újfent buzdítani a fiúkat. Bíztam abban azonban, hogy hátha megfordul most már szeretett csapatom szerencséje, amelyhez idén finoman szólva sem kegyes Fortuna. Ezt pedig újfent megtapasztalhattuk a hajrában. Nem lelőve a poént, lássuk, mi történt a mérkőzésen.
Győzelmi kényszerben voltunk
A meccset megelőzően azzal kellett szembesülnie a jelenleg kieső helyen álló hajdúságiaknak, hogy a bennmaradásért küzdő nagy rivális Zalaegerszeg tükörsimán intézte el az akkor még második helyezett Puskás Akadémiát. Ezzel pedig már az eldőlt, hogy nem lesz helycsere az alsóbb régióban a válogatott szünetben, így a DVSC jobb híján csak tapadni tudott volna a zalaiakra. Vélhetően ebben a reményben jött ki ezen a novemberi kora délutánon is több mint négyezer ember a stadionba, így rajtuk megint nem múlott semmi sem. Nyilván sokat nyomott a latban az is, hogy a győriek elleni mérkőzésen még a Dombi Tibor vezette szakmai stáb kapta meg még a bizalmat a vezetőségtől, így alapozva a Loki legendájának sikeres hazai beugrásaira, jó érzéseim voltak a hármas sípszót megelőzően. A mérkőzés játékvezetője a szabolcsi megyeszékhelyről érkező Karakó Ferenc volt, akinek sípjele előtt azt konstatálhattuk, hogy a Fradi elleni kezdőhöz képest csak a sárga lapjai miatt kipontozódó Lagator nem volt bevethető, akit Batik Bence pótolt a középpályán.
Az álmoskás kezdés bizony megbosszulta magát
A mérkőzés első negyedórájában felváltva voltak veszélyben a kapuk, de amíg a Loki Domingues, Bárány és Szűcs révén is elpuskázta a gólszerzési lehetőségét a győriek nem voltak ilyen udvariasak, hiszen egy beadás után a mezőny egyik legkisebb embere, a román Claudiu Bumba fejelt védhetetlenül Megyeri kapujába.0-1. Tegyük hozzá a kilencedik kerületben eléggé jól összeálló védelmünk alaposan végigmozizta ezt a gólt a nyolcadik percben. Egy szabadrúgás variáció után állították megoldhatatlan feladat elé a hazaiakat a Borbély Balázs vezette arrabónaiak. Ez pedig egy roppant kényelmes helyzet elé állította a Rába-partiakat, akik játszhatták a saját játékukat az első félidőben. Ezt a lelátó népe nem is tolerálta annyira, mivel ébresztőt fújtak a hazaiaknak, hiszen meglehetősen enerváltnak és idegesnek tűnt a Lokomotív. Érthetetlen módon olyan érzésünk volt, mintha az ellenfél frissebb lett volna a gyepen. Kifejezetten mutatós akciókat is vezettek, és a szerencsének is köszönhették a lokisták, hogy nem szereztek több gólt az első játékrészben dunántúliak. Pedig a 28. percben Tóth ollózása fáj kimondani, de gólt érdemelt volna. Aztán miután sikeresen átvészeltük a zöld-fehér rohamokat, a 42.percben Domingues jóvoltából egy ide-oda flipperező labda után Bárány lőtt, amit a győri kapuvédő még hárított, de a kipattanót már nem hibázta el a piros-fehérek közönség kedvence, és fejjel Petras kapujába stukkolta a játékszert.
1-1. Félidő.
A félidő krónikájához hozzátartozik, hogy debreceni drukkerek a közelmúltban elhunyt Kaktusz után egy újabb társukról, Edmondról is megemlékeztek görögtüzekkel, aki tragikus hirtelenséggel távozott el az égi lelátókra.
A szünetben egyértelműen bizakodóbb hangot ütöttünk meg köszönhetően az egyenlítő gólunknak, de azzal szinte mindenki kivétel nélkül egyet értett, hogy ennél jóval több kell majd az üdvösséghez és a vágyott három ponthoz.
Stojkovic pazar gólt szerzett
A térfélcsere után teljesen más szellemben futottak ki a Dombi-tanítványok a pályára, és látszódott is, hogy más mentalitásban futballoznak, amit sok labdaszerzéssel és passzokkal is nyomatékosítottak. A második félidő elején Dzsudzsák révén fejjel veszélyeztetett a Loki, majd erre jött a vendégek részéről Bumba és Sahli lehetősége, amik szintén kimaradtak. Aztán a 64.percben Batik Bence egy rossz mozdulat után elterült a földön, és hordágyon vitték le a pályáról. Braga váltotta a folytatásban. A piros-fehérek mezőnyfölénye aztán a 73. percben csak kifizetődött, amikor egy szöglet után Stojkovic a kipattanót megszelídítette,és egy elegáns csel után remekül tekert a jobb alsóba. 2-1. Ezt látva a kilátogató hazai szurkolók igazán csettinthettek, hiszen ez klasszis megoldás volt, ami egyben az első gólja volt a Lokiban a szerb játékosnak.
A kiénekelt sajt esete
A vezetés birtokában a DVSC igyekezett eldönteni a meccset egy harmadik bevitt találattal, amely megszerzésére többször is jó esély is mutatkozott, de a kapu előtti pontatlan megoldások miatt ez nem történt meg. Ehelyett viszont érthetetlen módon a hajrában az időt kezdtük el húzni, és lehetett sejteni, hogy ez még megbosszulhatja magát, ami be is következett a 89. percben, amikor is beadás után Megyeri középre tenyerelte ki a labdát és ezt a berobbanó albán védő, Bitri kíméletlenül kihasználta közelről. 2-2. Az egyenlítő gólért ugyan felelősségre lehetne vonni Megyerit, de az utóbbi időben dacára a gyászos produktumunknak, messze a legjobb játékosunk. Ez pedig azt jelentette, hogy bár igazságosnak mondható a játék képe alapján a döntetlen, de kis odafigyeléssel és koncentrációval összejöhetett volna a győzelem is, ami sokat ért volna jelenlegi helyzetünkben.
Így viszont keserű maradt a szánk íze, és úgy jártunk, mint a híres francia író, La Fontaine meséjében szereplő holló, aki hagyta, hogy a róka kiénekelje a sajtot a szájából. A Loki így csak a kilencedik pontját szerezte meg az idényben, ami nagyon-nagyon kevés. Most két hét válogatott szünet következik, ami bajnoki pauzát jelent. A hírek szerint hétfőre ígéri a menesztett Máté Csaba helyére az új vezetőedző kinevezését a vezetőség. Egy biztos lesz majd bőven dolga az új trénernek.
– Faragó László –
