Helytelen közügynek minősíteni egy történést pusztán azért, mert azt médiafigyelem övezi – egyebek mellett erre mutat rá a Koltay András és Szomora Zsolt által szerkesztett új könyv, amely hazai bíróságok több száz egyedi döntésén keresztül mutatja be a szólásszabadság és a személyiségvédelem ütközésének kérdéseit, rávilágítva arra is, hogy egy közlés nem jogellenes önmagában azért, mert valótlan tényállítást tartalmaz, illetve hogy a vélemények rendkívül széles körben védettek a joggyakorlatban – közölte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kedden az MTI-vel.
A közlemény szerint “A hírnév- és becsületvédelem joggyakorlata a polgári és büntetőjogban” címmel újabb “hiánypótló” jogtudományi kötet jelent meg az ORAC Kiadó és az NMHH együttműködésében.
A szerkesztőkön kívül a kötet szerzője Kovács Helga, Monori Zsuzsanna, Sorbán Kinga és Szikora Tamás. A mű egy olyan átfogó kutatás eredményeit foglalja össze, amely egyedülálló módon csaknem ezer hazai hírnév- és becsületvédelmi ügyet (illetve az azokban született valamennyi döntést) vett górcső alá – tudatták.
A kötet kiemelt figyelemmel vizsgálja, hogy a bíróságok milyen érvek alapján tekintenek valakit közszereplőnek, illetve milyen szempontok szerint döntik el, mi számít közügynek, amelyre vonatkozóan a szólásszabadság kiemelt védelemben részesül.
A szerzők hangsúlyozták, az, hogy egy ügy sokak figyelmét felkelti, önmagában még nem indokolja, hogy az abban érintettek személyiségi jogait korlátozzák.
Hozzátették, ez alapján hibásnak tekinthető az a bírósági gyakorlat, amely kizárólag a közérdeklődésre hivatkozva minősít egy esetet közügynek.
Úgy fogalmaztak, hogy ez a megközelítés – helytelenül – a médiát emeli döntéshozói szerepbe, hiszen az értelmezés mentén bármely ügyet közügyként definiálhatnánk, amelyről a sajtó beszámol, és amely ezáltal felkelti a tömegek érdeklődését.
A közlemény szerint a szerzők vitatják azt a bírói gyakorlatot is, amely önmagában azért minősít jogellenesnek egy közlést, mert az valótlan tényállítást tartalmaz.
(Words: 271 x Chars: 2079) XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXAz Alkotmánybíróság joggyakorlata szerint ugyanis bizonyos körülmények között akár valótlan tényállítások is jogszerűek lehetnek, ha azok közszereplők közügyekben betöltött funkciójához kapcsolódnak, és nem szándékos hazugságról van szó, illetve a közlő nem járt el súlyosan gondatlanul.
A mű arra is rámutat, hogy a tényállítások és vélemények elhatárolásakor a bíróságok jellemzően figyelmen kívül hagyják, hogy az utóbbi körbe utalt közlések nagy része nem tisztán véleménynyilvánítás.
A bírák többnyire tényekre épülő véleményekkel találkoznak, ezeket azonban sok esetben tisztán véleményközlésekként azonosítják.
A szerzők hangsúlyozták, hogy a jövőben szerencsésebb lenne a közlések köztes, árnyaltabb bírói értelmezése, a tényállításon alapuló véleményközlések e jellegének figyelembevétele, és elhatárolása a teljesen szubjektív véleményektől.
A kötet bemutatja azt is, hogy miképp határozzák meg a bíróságok az emberi méltósághoz való jog jelentéstartalmát.
A szerzők emellett az újságírói beszéd szabadságának gyakorlati terjedelmét és a közvetítő szolgáltatók felelősségével kapcsolatos bírói érveléseket is vizsgálják.
“A hírnév- és becsületvédelem joggyakorlata a polgári és büntetőjogban” című kötet izgalmas és tanulságos olvasmány jogászok, kommunikációs szakemberek, közszereplők, véleményformálók és mindazok számára, akik érdeklődéssel fordulnak a témához – írták.
(MTI)
