Hollandia protestáns egyházai a második világháború végétől egészen a rendszerváltásig szervezetten támogatták a magyar református gyülekezeteket és családokat Bibliákkal, ruházattal, élelmiszerekkel és pénzadományokkal – derül ki abból a beszélgetésből, amelynek interjúalanya Pusztai Gábor, a Debreceni Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara Néderlandisztikai Tanszékének oktatója, a holland irodalom kutatója volt.
Ez a tevékenység a vasfüggöny leereszkedése után is folytatódott, annak ellenére, hogy a kommunista hatalom nem nézte jó szemmel a külföldi egyházi segítséget. Az adományokat gyakran kerülőutakon, például turistautak leple alatt szállították, eljuttatva azokat magyarországi és határon túli gyülekezetekhez. Az adományok között tiltott könyvek, ifjúsági irodalom és hangszerek is szerepeltek, amelyek segítették a közösségek életét.
A holland adományozási kultúra szorosan kötődik a reformáció hagyományaihoz, amely Hollandia független nemzetállamként való megszületésében is központi szerepet játszott. A protestantizmus elterjedése a XVI. században hozzájárult az ország spanyol uralomtól való elszakadásához, és azóta a segítőkészség a holland identitás része. A magyar–holland kapcsolatok a reformáció óta élénkek, már a XVI. századtól kezdve magyar diákok utaztak Hollandiába tanulni, és közvetítették a református szellemi örökséget.
Az első világháborút követően Hollandia és más nyugati országok gyermeksegély-akciókat szerveztek: mintegy 20 ezer magyar gyermeket utaztattak ki néhány hétre vagy hónapra holland családokhoz. Ezek a gyerekek gyakran súlyosan alultápláltak és traumatizáltak voltak, de Hollandiában megtapasztalták a nyugalmat és a polgári életet. Sokan hosszabb ideig maradtak, és néhányan végleg ott telepedtek le. Az ilyen segélyakciók a második világháború után is folytatódtak, de a vasfüggöny felállításával ezek jelentősen megnehezültek.
A hidegháború idején a holland református egyházak közvetlen kapcsolatot tartottak a magyar lelkészekkel és gyülekezetekkel, kerülve a hivatalos csatornákat. Ezek a kapcsolatok szoros barátságokat eredményeztek, és a magyar református közösségek nagy része a hollandoktól kapott támogatásokból működött. Az adományok nemcsak anyagi segítséget jelentettek, hanem lelki megerősítést is, mivel a hollandok Magyarországot a protestáns értékek fontos védőbástyájának tekintették.
A rendszerváltás után a holland reformátusok figyelme más országok, például Ázsia felé fordult, de számos kapcsolat fennmaradt. A magyar református közösségek ma is emlékeznek arra, hogy a holland segítség nemcsak anyagi támogatást jelentett, hanem lelki rokonságot és szolidaritást is.
