Meglehetősen zavaros előadást tartott Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója a IV. Budapesti Demográfiai Csúcson csütörtökön.
A Nők a családban című beszélgetést felvezető előadásában Schmidt úgy fogalmazott: “csak aki remél, szül gyermeket”.
Hozzátette: a mai nyugati “neoliberális, neomarxista elit” nem tud jövőképet adni, mert szellemileg kiüresedett. Ateista, relativista, nihilista világa “megfoszt bennünket a reménytől”. Úgy véli, Európának és Magyarországnak nem a világ túlnépesedésével kell foglalkoznia, hanem azzal, hogy minden eszközzel elősegítse azoknak a kívánt gyermekeknek a megszületését, akikről a fiatalok ma sok esetben lemondanak. “A 21. század feminizmusának nem lehet más célja, mint annak tudatosítása, hogy az anyaság érték, és az anyaság a nő igazi hivatása” – mondta.
Majd jöttek a furcsábbnál furcsább ökörségek.
Ha a magzat nemét meg lehet változtatni születés előtt, akkor már az sincs messze, hogy a szülők születés után akarják a gyerekük nemét megváltoztatni, amivel egész életükre orvos- és gyógyszerfüggőségre ítélik az utódaikat
– mutatta be orvosokat is megszégyenítő “tudását” Schmidt Mária.
Orbán: “a nyugati baloldal az LMBTQ-propagandával támadja a gyermekeinket”
A 444.hu tudósítása szerint (az MTI erről nem számolt be) Schmidt úgy tudja, Nyugaton már olyan is van, hogy “az iskola és az orvos nem is tájékoztatják a gyermekkel kapcsolatos döntésekről a szülőt!” Példát ilyenre nem mondott.
Majd kijelentette:
“A nyugati világ legnagyobb problémája a szex,”
és szerinte, hogy másról ne kelljen beszélni, új tabukat állítanak fel. Mint mondta, a ’70-es években a szexuális forradalom véget vetett az álszentségnek, elkezdett normalizálódni a szexualitás (a melegjogi mozgalmakról elegánsan megfeledkezett, pedig azt biztos nem sorolná ide), hogy aztán rögtön az elköteleződéstől való félelemnél és a pornóiparnál kössön ki. És ha ez mind nem járulna hozzá a „normális szexualitás” ellehetetlenüléséhez, egyfolytában, kényszeresen a pedofíliáról és a nemi erőszakról beszél a nyugat. Ember legyen a talpán, akinek ezután még van libidója.
Az MTI szerint Schmidt beszélt arról is, hogy a második világháború után Európa szovjetizált, keleti részén a nők egyenjogúsítását tűzték ki célul, a nyugati, amerikanizált világ a nők helyét a családban, háztartásban anyaként és feleségként jelölte ki. Felidézte, hogy Magyarországon 1945-től megszűnt az egykeresős családmodell, a nőknek helyt kellett állniuk a munkában és a családban egyaránt. Ehhez az állam igyekezett olyan szociális ellátórendszert kiépíteni, amely könnyített a helyzetükön. A szocialista állam a gyermekeket közjónak tekintette, támogatta a gyermekvállalást és a nevelést – mutatott rá.
Ezzel szemben – folytatta -, a nyugati világban nem igazán épültek ki a gyermekek felügyeletét, közétkeztetését vállaló állami intézmények, bölcsődék, óvodák, napközi otthonok. Az 1960-as években a munkaerőhiány miatt nem a nőket, hanem vendégmunkásokat állítottak be dolgozni. A kétkeresős családmodell kialakulásának folyamata Nyugaton csak az 1980-as években indult meg.
Mint mondta, ezért Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a női emancipáció csak mintegy 30 éves késéssel indult el Magyarországhoz képest.
A két modell közötti különbség jelentős. Magyarországon az önálló keresettel rendelkező női modell megszilárdult, a magyar nők egyenjogúsága természetessé és megkérdőjelezhetetlenné vált. “1990-ben, amikor térségünk amerikanizálódására is sor került, a női emancipáció és a feminizmus képviselői (…) figyelmen kívül hagyták, hogy a női egyenjogúság területén ők vannak hozzánk képest több mint három évtizedes lemaradásban” – tette hozzá.
Szavai szerint “a magyar nők mind virtuózak, hiszen egyszerre teljes értékű anyák, feleségek és munkaerők”. Kijelentette, hogy Nyugaton a nukleáris – hagyományos – családmodell válságba jutott, eltűntek, ritkaságszámba mennek a nagycsaládok. A 21. század második évtizedében a nyugati társadalmak meghaladták a vallást, a családot, a nemzetet, kizárólag az egyén kiteljesedését és az önmegvalósítást tekintik életcéljuknak.
(MTI)
