A közgyűjtemények digitalizációjától a vidéki múzeumok megerősítéséig, a fiatalok megszólításától a nemzetközi kulturális együttműködésekig számos fontos témát érintett Vincze Máté, a Kulturális és Innovációs Minisztérium helyettes államtitkára, aki a Debreceni Napnak adott interjút.
Beszélgettünk arról, hogyan vált Magyarország piacvezetővé a kulturális digitalizációban, miként mozdította meg a könyvtári szakmát a Könyvtári Kihívás program, és hogyan járul hozzá a múzeumpedagógia a következő generáció kulturális szemléletformálásához. Vincze Máté azt is elárulta, mit olvas mostanában, és miért hisz abban, hogy az élményalapú tudásátadás a jövő kulcsa.
Milyen eredményeket ért el eddig Magyarország a közgyűjtemények digitalizációjában?
A közgyűjtemények digitalizációja valóban nem újkeletű dolog – sőt, ez egy hosszú, évtizedekre visszanyúló folyamat. Magyarország ezen a területen piacvezetőnek számít, nemzetközi szinten is. Elég csak a Hungaricana portálra gondolni, amely sok más ország digitalizációs stratégiájának is alapjául szolgált.
Fontos mérföldkő volt a KDS-program (Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia), amely elindította a legnagyobb intézményeinket a saját módszertan és infrastruktúra kiépítése felé. Kiemelkedő példákat is tudok említeni: levéltári területen a Magyar Nemzeti Levéltár, könyvtári területen az Országos Széchényi Könyvtár, amely ma már évente 60 millió oldal digitalizálására képes – hatalmas technológiai fejlődés ez.
A múzeumoknál kissé összetettebb a helyzet, hiszen minden intézménynek más-más a megközelítése. Ugyanakkor óriási siker a Múzeum digitális platform, amely a Magyar Nemzeti Múzeum égisze alatt jött létre és egyfajta digitális gyűjtőportálként szolgál.
Személyes kedvencem a Néprajzi Múzeum saját digitalizációs programja. A költözésük során minden egyes tárgy kijutott a raktárból, ez pedig kiváló lehetőséget adott arra, hogy a teljes gyűjteményt dokumentálják és digitalizálják. Ez mostanra a legteljesebb saját digitalizált anyaggal rendelkező intézménnyé tette őket.
Hogyan járul hozzá a digitalizációhoz a levéltári szakdiplomaták munkája?
Ez egy kapcsolódó, de kicsit más terület. A levéltári szakdiplomaták alapvetően azokban a nagyvárosokban dolgoznak külföldön, ahol feltételezhetően sok „hungarika” típusú dokumentum található – vagyis olyan anyagok, amelyek magyar vonatkozásúak, de különböző történelmi okok miatt nálunk nincsenek meg, vagy csak részlegesen.
Feladatuk ezek feltérképezése, katalogizálása, és ha lehetőség van rá, digitalizálása is – bár ez utóbbit nem minden ország vagy intézmény engedi. Így tehát a digitalizáció itt másodlagos feladat, az elsődleges a kutatás és adatmentés.
Hol tart a Könyvtári Kihívás program, és milyen eredmények születtek eddig?
A teljes eredmények még feldolgozás alatt állnak, az adattisztítás is hátravan, de már most látszik: a program felrázta a könyvtári szakmát. Sokan azt gondolták, már nem lehet tovább népszerűsíteni a könyvtárakat – különösen azokban az intézményekben, ahol amúgy is jól ment a munka. De kiderült, igenis van még hová fejlődni.
Általánosságban elmondható, hogy a nagy könyvtárak stabil alapokról indultak, így ott kisebb volt a százalékos növekedés, míg a kisebb intézményeknél – ahol gyakran csak egy-két könyvtáros dolgozik – egészen elképesztő eredmények születtek. Többszörösére nőtt a beiratkozások száma, a kölcsönzések, és jelentősen nőtt a gyerekek elérése is. A közösségépítő és olvasásnépszerűsítő szerep új lendületet kapott.
Hogyan segíti a minisztérium a vidéki múzeumokat és a „magyar géniusz” program megvalósítását?
A vidéki múzeumok többsége önkormányzati fenntartásban működik, de az állam egy lépés távolságból aktívan segíti őket – például a Közgyűjteményi Infrastruktúra-fejlesztési program vagy a Magyar Géniusz program keretében.
Ezek során számos intézmény újult meg, új kiállítások jöttek létre, és létrejött egy módszertani összefogás is. A Magyar Géniusz tárlat például városról városra utazott, így Debrecenben is látható volt, és jó példája lett annak, hogyan tudnak a vidéki múzeumok egymással együttműködni és kultúrkincseket megosztani.
Friss példa erre a Modem jelenlegi kiállítása, amely a rendszerváltás utáni képzőművészeti gyűjtést mutatja be, több múzeum gyűjteményéből válogatva. Nem véletlen, hogy a Modem munkatársai az Év Múzeuma díjat is elhozták idén a Múzeumok Majálisáról.
Milyen szerepe van a múzeumpedagógiának a fiatalok elérésében?
Szerintem a múzeumpedagógia a 21. század kulcsmódszere. Élményalapú tanulást ad, bevonja a gyerekeket, fiatalokat. A mi időnkben a múzeum elsősorban tárgyak őrzője volt – ez a tudományos háttér ma is megmaradt, de kiegészült látványos, interaktív elemekkel, amelyek a fiatalokat is megszólítják.
A látogatószámok is visszaigazolják ezt: tele vannak a múzeumok iskolás csoportokkal, gyerekekkel. És ez a kulcs ahhoz, hogy kulturális örökségünket a következő generációnak át tudjuk adni.
Magyarország a közelmúltban rendezte meg az Európa Tanács kulturális útvonalainak szakértői fórumát. Mit képviselünk ezen a területen nemzetközi szinten?
A kulturális útvonalak célja, hogy az Európa Tanács tagállamai közös kulturális kapcsolódási pontokra építsenek. Ilyen lehet például Magyarország és Törökország esetében a fürdőkultúra, vagy akár Rákóczi emlékezete, aminek jövőre kerek évfordulója lesz.
Az elsődleges fókusz ezeknél a programoknál a középkori keresztény zarándokutakból indult ki, de mára sokkal szélesebb lett a paletta – ilyen a Reformáció útja, a kávéházak útja, vagy akár a fürdők útja is. A visegrádi rendezvény nagy sikert aratott, és lehetőséget adott arra, hogy a magyar szakemberek nemzetközi kapcsolatokat építsenek, például múzeumok vagy közgyűjtemények között.
És végül, ha már könyvfesztivál: mit olvas mostanában?
Kevés az időm, ezért egyszerre több könyvet is szoktam olvasni. Most épp Mező Gábor A kultúra megszállása című könyvét olvasom, amely nagyon tanulságos a korábbi rendszer kulturális manipulációiról. Emellett elővettem egy Arisztotelész-kötetet, és Rejtőt is gyakran forgatok – kikapcsolódásként és szórakozásként is örök kedvenc.
