Ha valaki megkérdezné, melyik az a fesztivál Debrecenben, ahol harmonikusan megfér egymás mellett a bor, a sajt és a zene, a válasz egyértelműen a Bor- és Jazznapok. A sörfesztivál és a virágkarnevál előtt, immár tizedik éve, egy lazább hangulatú, mégis kifinomult rendezvényt tartanak a megszokott helyszínen, a Békás-tó partján.
A rendezvény látványvilága remekül tükrözte a zene és a borok harmóniáját: a dekorációban feltűnő boroshordók a borkultúrára, míg a virágokból kirakott violinkulcsok és a zöldbe bújtatott zongora a közelgő virágkarneválra utaltak. Az idei fesztiválon mintegy ötven borászat képviseltette magát, többségében hazai pincészetek, de érkeztek kiállítók a határon túlról is – például az Érmellékről –, és különlegességként francia borokat is kóstolhattak az érdeklődők. A kóstoláshoz természetesen szükség volt egy kóstolópohár megvásárlására, amit a látogatók többsége már a kezében is tartott.
Az idei sztár a borok között az olaszrizling volt, de a változatosság kedvéért pálinkákat és fröccsöket is lehetett kóstolni. Aki pedig két koccintás között megéhezett, ínycsiklandó sajttálak, hamburgerek vagy akár lepcsánka és „tölcsni” közül is választhatott – utóbbit a lángoshoz hasonlóan különféle feltétekkel lehetett kérni.
A jazzkedvelőket idén is több színpad várta, így mintegy kétszáz zenész biztosította a kellemes háttérzenét csütörtöktől szombatig. Minden színpad más-más stílust képviselt: volt populárisabb, klasszikusabb, swingesebb fúvós jazz is, így mindenki megtalálhatta a saját ízlésének megfelelő zenei élményt.
A zárónapon is egészen hajnalig hódolhattak a látogatók ennek az igényes zenei műfajnak. Fellépett többek között az Enyedi Sugárka Jazz Tett, a Cseke Gábor Trió feat. KRP, a Horváth Szabolcs Quartet, valamint a Debrecen Dixieland Jazz Band Roby Lakatossal és Soso Lakatos Sándorral, továbbá az Orbay Lilla Trió is.
Összefoglalva: a szervezők idén is egy igazán hangulatos eseményt hoztak létre, amelyet ezúttal még az időjárás is kegyeibe fogadott. A kilátogatók remekül szórakoztak, a borok szépen fogytak, és számolatlanul koccantak az üvegpoharak a Nagyerdőn.
– Faragó László –
