Hajdúszoboszló és Hajdúszovát után Debrecen felé vette az irányt Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke a Mikepércsi Anyák vezetőjével, Kozma Évával beszélgetett a CATL és egyéb ipari létesítmények szomszédságában, a Déi Ipari Parknál.
A helyiek által „pikniknek” nevezett találkozón, amely valójában egy nyílt, interaktív beszélgetés volt, a résztvevők a debreceni akkumulátorgyártás problémáit, a lakosság félelmeit, a leendő Tisza-kormány terveit, egy újonnan felállítandó környezetvédelmi minisztérium és a szakhatóságok megerősítésének, valamint egy országos akkuiopari szakhatóság felállításának szükségességét vitatták meg.
Holdbéli táj
Az ipari park látványa sokkoló. “Mintha egy holdbéli tájon járnánk” – jellemezte a helyszínt Magyar Péter, utalva a hatalmas építkezésekre, amelyek a korábbi 40 aranykoronás földeket váltották fel. A Mikepércstől mindössze 2 kilométerre fekvő területen, ahol nemrég családi házak és óvodák álltak, most konténervárosok és gigantikus gyárak uralják a tájat. “Ez még az űrből is látszik” – idézte gúnyosan a miniszterelnök szavait, utalva a beruházás méreteire és a környezeti beavatkozás mértékére.
Magyar Péter ma Debrecenbe jön – ezt üzente Orbánnak Hajdúszoboszlóról
A helyiek aggodalmai: Víz, levegő, egészség
A beszélgetésen kiemelt szerepet kapott Kozma Éva, a Mikepércsi Anyák a Környezetért (Miakő) civil szervezet képviselője, aki régóta a küzdelem élén áll. Elmondása szerint a helyiek már 2022 augusztusa óta érzékelik a változásokat, de sokáig nem tudták, milyen gyárak épülnek. A szeparátor fólia gyárral kezdődött minden, majd a CATL akkumulátorgyár terveivel vált nyilvánvalóvá a beruházás valódi természete.
A legnagyobb félelmek a vízellátás, a levegőszennyezés és az egészségügyi kockázatok körül forognak. A gyárak “vízzabáló” működése, a nehézfémek talajszennyezése, a robbanás- és tűzveszély, valamint a jelentős zaj- és fényszennyezés mind komoly aggodalomra ad okot. Különösen riasztó, hogy az üzemek két lakott terület – Mikepércs és Debrecen – közé ékelődtek be, 3 kilométeres körzetben óvodák és iskolák is találhatók. Darvas professzor szerint egy esetleges robbanás 12 kilométeres körben is komoly problémákat okozna.
A helyiek kiemelték a közmeghallgatások elmaradását és a kommunikáció hiányát. A debreceni önkormányzat elzárkózó magatartása, Papp László polgármester ígéretének be nem váltása, miszerint személyesen tájékoztatja a mikepércsi lakosságot, tovább növeli a bizalmatlanságot. A Miakő szerint a közmeghallgatásokat „emberek nélküli közmeghallgatássá” alakították át, ellehetetlenítve a valódi párbeszédet és beleszólást.
Engedélyezési anomáliák és a “szalámizás” taktikája
A civil szervezet képviselője rávilágított az engedélyezési folyamat anomáliáira is. Gyorsított eljárásban, szakértői vélemények figyelmen kívül hagyásával adták ki az engedélyeket. Példaként említette azt a logisztikai csarnoknak épült létesítményt, ahol utólag engedélyezték az akkumulátorok összeszerelését és bontását. A “szalámizás” taktikája, miszerint a kibocsátási engedélyeket pontforrásonként, külön-külön adják ki, figyelmen kívül hagyva az összesített kibocsátást, szintén kritikát váltott ki. Ezzel a módszerrel a gyárak elkerülhetik a szigorúbb ellenőrzést, és a büntetéseket is könnyen kifizetik, mivel azok „egy szerdai esős délutáni forgalmukból” is fedezhetők.
Munkaerő: magyar kvóták és “modernkori rabszolgaság”
A gyárakban dolgozók létszáma és összetétele is aggodalomra ad okot. A CATL első fázisa 3000 embert foglalkoztatna, de összesen 9000 munkahelyet terveznek, hasonlóan a szemkorp és katódgyárhoz. Azonban egyre több jel utal elbocsátásokra, és a hazai munkaerő helyett az ázsiai vendégmunkások alkalmazása a jellemző. A “modernkori rabszolgaság” kifejezés illik leginkább a munkavállalók rendkívül nehéz körülményeinek leírására, beleértve a 12 órás munkaidőt, a zsúfolt konténerszállásokat, és a kasztrendszer működését. A magyar munkásokat sok esetben csak a kvóták teljesítése miatt veszik fel, mivel ők hajlamosabbak a helyzetről információkat kiszivárogtatni.
Közpénzek és a gazdasági csapda
A beszélgetés során felmerült a kérdés, hogy mi indokolja a több mint 1000 milliárd forintnyi közpénz elköltését az akkumulátoripari fejlesztésekre, különösen, ha a magyar munkaerő helyett külföldieket alkalmaznak, és az alapanyagok is külföldről érkeznek. A kormány GDP-növelő érvét a résztvevők kritizálták, mondván, a gazdasági növekedés önmagában nem jelenti az emberek elégedettségét vagy jólétét, különösen, ha az egészségügyi és környezeti problémákat okoz. A Tisza-párt szakértői szerint az akkumulátorgyártás területén világ- és Európa-szerte is visszaesés tapasztalható, ami komoly kockázatnak teszi ki a magyar gazdaságot. Ez a “földbe állt” gazdaságfejlesztési stratégia már most hiányokat okoz a költségvetésben.
A Tisza-kormány tervei: Szakhatóság és szigorúbb szabályok
Magyar Péter a Tisza-kormány terveiről is beszélt, hangsúlyozva egy országos hatáskörű akkumulátoripari szakhatóság mielőbbi létrehozásának szükségességét. Ez a szerv egyben kezelné a beruházásokkal kapcsolatos ügyeket, megakadályozva a helyi politikusok és lobbisták általi „felpuhítást” a szigorú szabályoknak. Kiemelte, hogy nemcsak az építkezés, hanem a működtetés során is szigorúan be kell tartatni az előírásokat. Ha megszegik a szabályokat, nem elegendőek a pénzbüntetések, sokkal inkább a működési engedély ideiglenes felfüggesztését kell alkalmazni, ahogy ez Dél-Koreában és Kínában is történik.
Bezárás vagy szigorítás?
A mikepércsi édesanyák és civilek legfőbb kívánsága egyértelmű: nem szeretnék, ha ezek a gyárak itt lennének. A radikális álláspont szerint, ha valóban komoly hatóságot kapnának a nyakukba, és nem kapnák meg “prédának a vizet és a környezetünket”, akkor maguktól odébb állnának. Hosszú távon a gyárak bezárása és a terület rehabilitálása lenne a cél. Rövid távon azonban az azonnali és drasztikus szigorítások, a pontforrások kibocsátásának összeadása, és a hatóságok megerősítése a legfontosabb lépések.
Folytatás ma este 7 órakor a Déri téren.
