Lukács Laci hosszasan búcsúzott a Campus közönségétől, Fekete Giorgio nosztalgiázott a korábbi Campusokról. Szubjektív beszámoló.
Ha nem is teltház, de egy csütörtöki második fesztivál naphoz képest majdnem teltház fogadta a Campus közönségét Debrecenben, a Nagyerdő fái alatt. Azok alatt a fák alatt, és abban a városban, amelyet a két héttel ezelőtti drámai vihar keményen letarolt. A Campus területén ennek már nyoma sincs, de a város külsőbb kerületeiben nem lehet titkolni a megdöbbentő mennyiségű kidőlt fát és leszakadt ágakat. A Campus napjaira ismét viharokat jósolt a meteorológia, ezért a szervezők vihartervvel készültek. A második napot azonban szerencsére nem zavarta meg az időjárás és úgy tűnt, hogy a fellépők is értékelték az égiek kegyességét.
A nap kiemelt nagyszínpados koncertje a házigazda Debrecen nagyágúja, a Tankcsapda volt, akik mindig bevonzzák a nagyszámú helyi közönséget, így ők soha nem melléfogás a fesztivál line-upjáért felelős csapatának. Évek óta stabilan hozzák a megszokottat, a tegnapi koncert sem okozott csalódást. Se nekünk, se nekik. Lukács Laci többször – kissé elérzékenyülve – adott hangot annak a megélésének, hogy mégiscsak más hazai pályán játszani. A közönség pedig hálás volt, együtt skandálta velük a slágereket, mint az Adjon az ég, de csapat a végére tartogatta az abszolút slágerüket, a Mennyország tourist-ot, amelyet – megkockáztatjuk – nem volt olyan ember, aki legalább a refrént ne tudta volna kívülről. Bár tömegiszonytól nem kellett tartani, szépen megtelt a helyszín, és Lukács Laci hosszú percekig búcsúzkodott a rajongóktól. Annyira hosszú percekig, hogy abból kijött volna még akár egy (vagy két) ráadás szám is.
Körülbelül egy órával később a Carson Coma koncert felé vándorolt a tömeg. A túlnyomórészt húszas éveikben járó korosztályból kikerült rajongótábor felkészülten és felvértezve érkezett – a dalokat, mint az Osztálytalálkozó vagy a Hobbihajótörött, a koncert első számától végig énekelte a tömeg, ami Fekete Giorgo-t is szentimentálissá tette, és hálálkodott Debrecennek.
El is mesélte, hogy pár éve még csak a Víztorony pincéjében játszhattak… és most, ekkora színpadon, ekkora közönség elé térhetnek vissza a Hajdúság fővárosába. Felüdítő színpadi elem volt a szerencsekerék, ahol egy színpadra hívott rajongó pörgethette ki a következő számot. A Marokkó lett a nyertes és kicsit zavarban is voltak tőle, mondván, hogy elég rég nem játszották. Persze nagyszerűen lehozták ezt is. A rengeteg, Debrecenben tanuló külföldi diák örömére a csapat angolul is énekelt egyet. A Daddy said no – után nem maradt el az aktuális kormánykritika skandálása sem.
@debreceninapA Carson Coma koncertjén is zúgott a “Mocskos Fidesz!” – Campus Fesztivál, Debrecen
A késő esti sávban az Egyetem színpadán a Retro tanszék blokkban éjfél után kezdett az Animal Cannibals, akik visszahozták a kilencvenes évek boldog és bohém rap-éráját. A Carson Coma után a koncertjük olyan volt, mint egy komolyabb whisky után meginni egy üdítőt – citromkarikával és csíkos szívószállal. Az Animal Cannibals alatt félretettük a komoly társadalomkritikát, és önfeledten ugrálhattunk a Takarítónőre, vagy pulzálhattunk a Veszélyes az út hazafelére. Hajnali 2-kor még mozdulni sem lehetett a tömegben, akik együtt énekelték boldogan a Bella Ciao-t. Ekkor jöttünk el.
