Debrecenben, a VOKE-ban lépett fel a napokban Somogyi András, a jelenkor egyik legnépszerűbb magyar humoristája, parodistája. Maga a tény, hogy a kormánykritikusságát rendre demonstráló (tulajdonképpen Orbánék sutaságai biztosítják számára a megélhetést) Somogyi egyáltalán feléphetett – emlékezzünk Bruti esetére -, is nagy szó manapság. A teltházas előadás mindenesetre őt igazolja, és ne feledjük: a humor egy ellenzéki műfaj, tiltani, korlátozni a legócskább dolog. No meg kontraproduktív is.
Fotó: Somogyi András/Facebook – a kép Szegeden készült, a debreceni közönséggel készült szelfijét egyelőre nem osztott meg a humorista
Somogyi népeszerűsége a Covid-járvány alatt ugrott meg, elsősorban a “taxis Józsival” készített rövid videói miatt. Szigorúan szubjektív listámon a politikai kategóriában messze kimagaslik a 2022-es választás előtt készült Orbán-Márki-Zay vita az időközben fideszes szócsővé avanzsált egykori “közmédiás” híradós, Németh Balázs moderálásával. A közéleti figurák mellett a celebek sem ússzák meg a görbe tükröt, ezek közül talán a Jákob Zoliról készült paródia sikerült a legautentikusabbra.
Na de mivel nyűgözte le a debreceni közönséget?
A “Hangok a fejemben” című előadássorozat utolsó állomása volt a cívisváros, ősszel már új műsorral jelentkezik Somogyi, így hát gondoltam, 7500 forintot megér, hogy élőben lássam a tökét vakaró, majd Joachim Löw mintájára ujjait szaglászó, kényszermozgásos Orbán Viktort és a többieket.
A miniszterelnök figurája hibátlan volt. Ki merem jelenteni, hogy Orbán Viktort ma Somogyi András utánozza a legjobban. A gesztusait és a hanglejtését is remekül eltalálta. Sőt azt is demonstrálta, hogy mi történne, ha mimika nélkül utánozná a miniszterelnököt – nyilván sokkal kevésbé jönne át a figura.
Somogyi önálló estje 90 százalékban politikus-paródiákról szólt, fűszerezve természetesen Lölővel, némi Kasza Tibivel (telitalálat volt), és egyebek mellett Győzikével – a Romantic fideszessé avatott frontembere sem okozott csalódást.
Valamit azonban mégis hiányoltam, és ezzel nem voltam egyedül.
Somogyi többször is igyekezett táplálni a hiú reményt bennünk azzal, hogy következik a jelenkor nagy messiása, rá is kérdezett a közönségnél, hogy na, ki lehet az? Természetesen többen is bekiabálták, hogy “Magyar Péter!” – de a humorista inkább Matolcsy György, majd Márki-Zay Péter bőrébe bújt. Végül az elmaradt Magyar Péter-paródiát valami olyasmivel magyarázta – nem értettem jól – hogy a fickó ellenzéki, nem kell még annyira bántani. Hát, kösz.
Ha valaki azt hinné, hogy Somogyi még nem dolgozta ki rendesen a Magyar Péter-figurát, ki kell ábrándítsam. Tessék megnézni itt és itt, milyen frankón elkapta. Csak legnagyobb bánatunkra, a debrecenieket megkímélte tőle.
Azt sem értettem, a helyi politikusok, celebek miért csak minimális említés szintjén kaptak helyet a műsorban. Kósa Lajos neve éppen csak elhangzott, pedig ez az arc önmagában egy kincsesbánya lenne, és akkor a híres Laller-féle szállóigékről még nem is beszéltünk:
Somogyi András műsorában a mindenkori országvezetés felé ügyesen helyezkedő Lukács Laciék is többet érdemeltek volna annál a félmondatnál, ami elhangzott.
Összességében azért jól szórakoztunk, de ha Somogyi a fentebb említett (általaunk vélt) hiányosságait pótolja a következő előadássorozatában pótolja, még csettinteni is fogunk a végén.
– Szilágyi Szabolcs –
