Gusztos Péter, a Suhanj! Alapítvány alapítója a Debreceni Nap kérdéseire válaszolva mesélt arról, honnan indult a szervezet, milyen célokat valósítottak meg az elmúlt 15 évben, és hogyan működnek ma.
Az alapítvány ötlete 2009-ben született meg a 2002 és 2010 között az SZDSZ-ben politizáló Gusztos fejében, miután amatőr maratonfutóként külföldi versenyeken olyan futócsapatokat látott, ahol egészséges sportolók fogyatékkal élőknek segítettek teljesíteni hosszabb távokat – például látássérülteket kísértek, vagy mozgáskorlátozott gyerekeket toltak speciális futókocsikban. Ezt a modellt szerette volna Magyarországon is megvalósítani, mert korábban nem létezett ehhez hasonló kezdeményezés.
A Suhanj! azóta országos szintű közösséggé nőtte ki magát. Évente 3-400 önkéntes dolgozik a különféle programokon, és folyamatos kapcsolatban vannak 150–2000 olyan családdal, ahol fogyatékkal élő gyerek vagy felnőtt él. 2016-ban megnyílt Budapesten az akadálymentes edzőtermük, ahol az első nyolc év alatt több mint 150 ezer belépést regisztráltak, ebből több mint 300 alkalommal fogyatékossággal élő vendégek vettek részt. Egyik kiemelt programjuk a „SUHANJ! Kölykök”, amely keretében heti rendszerességgel több mint 100 fogyatékkal élő gyermek sportol ingyenesen.
Az alapítvány működését több forrásból fedezik: szerepet játszik az adó 1%-os felajánlása, magánszemélyek rendszeres vagy alkalmi adományai, kis- és nagyvállalati támogatások, valamint az utóbbi időben néhány állami pályázat révén elnyert támogatás is, amelyeket főként speciális sporteszközök beszerzésére használtak fel. Például a kerekesszékes akadálypályájukat, amellyel egy országos roadshow keretében mutatják be a mozgáskorlátozott emberek mindennapi nehézségeit, egy biztosító cég támogatásával tudták megvalósítani.
Arra a kérdésre, hogy miért nem az állam hozott létre hasonló kezdeményezést, a volt országgyűlési képviselő azt válaszolta: nem az állami intézmények hiányát akarta pótolni, hanem kiegészíteni őket. Tapasztalatai szerint ezekben az intézményekben a sport sokszor nem élvez prioritást, így a Suhanj! olyan területen nyújt támogatást, amelyre gyakran nincs kapacitás. Az alapítvány működése így fontos külső partnerként egészíti ki például a speciális iskolák munkáját.
“A futás demokratikus sport”
Debreceni Nap: Több mint tizenöt éve dolgozik a Suhanj! Alapítvánnyal. Mit tapasztaltak ez idő alatt Budapesten, és mit szeretnének vidéken megvalósítani?
Gusztos Péter: Az elmúlt másfél évtizedben azt láttuk Budapesten, hogy hatékony külső partnerei tudunk lenni állami fenntartású oktatási intézményeknek. Ezekben az intézményekben gyakran hiányzik a kapacitás, forrás vagy figyelem ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő gyerekek rendszeresen sportolhassanak. Szeretnénk ezt a fajta együttműködést vidéken is megvalósítani. Fontos rólunk tudni, hogy ezt az alapítványt egy futó alapította, és az első önkénteseink is futók voltak. A futók furcsa fajta: hisznek a rendszerességben. Mi sem széles kínálattal dolgozunk, hanem néhány kiválasztott sportággal, amelyekhez heti rendszerességgel edzéslehetőséget biztosítunk.
Debreceni Nap: A sport tehát nemcsak testi, hanem társadalmi értelemben is fejleszt?
Gusztos Péter: Egyértelműen. A sport eszköz lehet a társadalmi integrációban. Nálunk a fogyatékossággal élők nem lesajnált szereplők, hanem hétköznapi hősök, akik teljesítményeket érnek el. Ez nemcsak a társadalom szemléletét formálja, hanem az érintettek önképét is. Az önbecsülésük nő, új szociális kapcsolatok alakulnak, élményeket szereznek. Rendszeresen járunk versenyekre itthon és külföldön, ilyen „roadshow”-kat is szervezünk. Ez mind erősíti az integrációt.
Debreceni Nap: Mennyire biztosított a testnevelés a fogyatékossággal élő gyerekek iskoláiban?
Gusztos Péter: Ez intézménytől függ. Van, ahol nincs meg a figyelem, az eszköz, vagy a megfelelő pedagógus. De van ellenpélda is: Magyarországon van olyan mozgássérült gyerekeknek fenntartott iskola, ahol saját uszoda működik. A kép vegyes. De sok helyen valóban szakember- vagy kapacitáshiány miatt nincs rendszeres sportfoglalkozás.
Debreceni Nap: Mit ad a futás? Miért különleges?
Gusztos Péter: A futás egy demokratikus sport. Le lehet futni egy kilométert nyolc perc alatt vagy négy alatt – mindenki saját magához képest fejlődik. Mindenki lehet hős. A maraton három vagy hat óra alatt is lefutható – a küzdelem értéke nem az időtől függ. És ami nagyon fontos: a futás sokszor olyan feladat, amit senki nem kért, amit az ember magának választott. Ha megcsinálja, az egy pipált feladat, ami jót tesz a testnek és a léleknek. Bárki elkezdheti – bármilyen testsúllyal, bármilyen életkorban. Látássérültekkel is futunk, és a kerekesszékesek is részt vesznek a saját eszközeikkel. Ez mindenkié.
Debreceni Nap: Végül, mint volt politikus, mit üzen azoknak, akik a közeljövőben búcsúznak a politikától?
Gusztos Péter: Nem készültem erre a kérdésre – tizenöt éve hagytam ott a politikát, és ma már egyre kevesebben tekintenek rám úgy, mint volt politikusra. De ha valamit üzenhetek, akkor azt: érdemes számolni azzal, hogy vége lehet – még akkor is, ha úgy tűnik, sose lesz. És van élet utána. Hasznos, sőt talán még hasznosabb dolgot is lehet csinálni. Majdnem ugyanannyi időt töltöttem politikusként, mint az alapítványnál. Ha valaki megkérdezné, melyik volt társadalmilag hasznosabb, gondolkodás nélkül mondanám: amit most csinálok. Ugyanazt gondolom a világról, mint régen, de amit ma csinálok, az kézzelfoghatóbb, mérhetőbb, közelebb van az emberekhez. És ez elképesztően jó érzés.
