Kósa Lajos, a parlament honvédelmi és rendészeti bizottságának fideszes elnöke szerdán a Hír TV-ben beszélt Ruszin-Szendi Romulusz ügyéről, és egy meglepő történelmi párhuzammal állt elő.
Azt sugallta, hogy a Tisza Párt szakértője akár egy katonai puccs előkészítésében is érintett lehet, és kijelentette:
“Benne van a pakliban az, hogy lehet, hogy nem magától csinálta. Valaki behálózta, beütötték, valamilyen más érdekeket szolgált. Ez is nagyon aggasztó.”
Példaként Werth Henrik vezérkari főnök esetét hozta fel:
“Erre is volt már példa a magyar honvédség történetében. Werth Henrik honvéd vezérkari főnököt pont ezért váltották le az I. világháború idején. A németbarátsága olyan mértéket öltött, hogy az ország érdekét a németek utasításának vetette alá.”
A kormánypárti médiumok közül több, így a Híradó.hu és a Pesti Srácok is igyekeztek menteni a menthetőt, és szöveges összefoglalójukban úgy fogalmaztak: “a világháború idején”.
A példa ugyanis több szempontból is pontatlan – vette észre a Magyar Hang. Werth nem az első, hanem a második világháború idején töltötte be a vezérkari főnöki posztot, és nem menesztették, hanem maga ajánlotta fel lemondását 1941-ben, bár valóban súlyos politikai nézeteltérései voltak a kormányzattal. Németpártisága miatt Horthy bizalma is megrendült benne, végül távozni kényszerült.
Dombrády Lóránd hadtörténész szerint Werth egy idő után a német érdekeket helyezte előtérbe, és irreális követeléseket fogalmazott meg a magyar részvételért cserébe, például: „ezeréves határaink visszaszerzését, […] a zsidók kitelepítését, Magyarország részesedését a szovjet nyersanyagkészletekből.”
Bárdossy László miniszterelnököt megdöbbentették ezek a javaslatok, és végül ő kezdeményezte Werth távozását. Ugyanakkor Horthy búcsúparancsa elismerően szólt munkájáról: “Elismeréssel és köszönettel emlékezünk kimagasló eredményes munkásságáról […], mely meghozta az oly rég áhított területgyarapodást.” Werth még a Magyar Érdemrend nagykeresztjét is megkapta.
Ha Kósa Lajos valóban komolyan gondolja az analógiát, akkor logikusan nem eljárás, hanem kitüntetés járna Ruszin-Szendi Romulusznak – jegyzi meg a lap.
