A Mi Hazánk Mozgalom szerint az Európai Bíróság április végi döntése világossá tette, hogy a bankok tisztességtelenül jártak el a devizahitelek kihelyezésekor, ezért a devizahiteles szerződések tömege érvénytelen. A párt szerint most van itt az idő a teljes politikai, jogi és pénzügyi rendezésre. A mozgalom országos aláírásgyűjtésbe kezd, és végrehajtási moratóriumot, valamint azonnali kártalanítást követel.
A kampány nyitóeseményét Debrecenben tartották, ahol Salánkiné Kuti Zsuzsanna önkormányzati képviselő, a Mi Hazánk Hajdú-Bihar megyei elnöke, valamint Apáti István országgyűlési képviselő szólalt fel.
Aláírásgyűjtésbe kezdenek
Salánkiné Kuti Zsuzsanna úgy vélekedett, hogy a két nagy politikai párt azzal van elfoglalva, hogy egymást minél inkább megalázza, sarat dobáljanak egymásra online és offline téren. Az egymás pocskondiázása az, ami a legfőbb céljuk.
“Ezzel szemben a Mi Hazánk Mozgalom – ahogyan eddig is, a továbbiakban is – az emberek képviseletére esküdött. Azon fáradozunk, hogy minél hatékonyabb módon ott legyünk az embereknek a hétköznapi problémáik kapcsán, abban érdemi segítséget tudjunk nyújtani”
– fogalmazott a debreceni képviselő.
Ismertette, április végén az Európai Bíróság hozott egy olyan ítéletet, amely kimondja, hogy a bankok tisztességtelenül jártak el a devizahitelek kihelyezése során. Azt várják és követelik, hogy a devizahiteleket automatikusan minősítsék érvénytelennek, és kárpótolják a devizahiteles károsultakat.
Ennek értelmében a Mi Hazánk Mozgalom egy aláírásgyűjtési akciót szervez. Minden héten kint lesznek az utcán, és gyűjtik az aláírásokat annak érdekében, hogy ezt minél hamarabb, minél nagyobb számban tudják támogatni, és célhoz érjenek.
Az elévülés fogalmilag kizárt
Apáti István szerint 2025. április 30-án az Európai Bíróság mérföldkő jelentőségű ítéletet hozott. Ennek értelmében minden devizaalapú hitel károsult csak annyit köteles visszafizetni, amennyit annak idején a banktól felvett. Sem ügyleti kamattal, sem késedelmi kamattal, sem költséggel, sem semmilyen egyéb más jogcímen nem tartoznak az emberek a bankoknak.
Sőt, épp ellenkezőleg: a bankok, a követeléskezelők és a végrehajtók tartoznak az embereknek – mondta az országgyűlési képviselő. A legtöbb esetben az árfolyamkockázat egyoldalú adósokra való hárítása, illetve erről való teljesen elégtelen tájékoztatás bőségesen megalapozza ezeknek a szerződéseknek a semmisségét. A semmisségre bárki bármikor, határidő nélkül hivatkozhat a magyar jog szerint.
Apáti szerint az elévülés fogalmilag kizárt. Ilyen alapon sem menekülhetnek ki a bankok, a követeléskezelők és a végrehajtók. Ilyenkor egy súlyos következmény áll fenn: az eredeti állapot helyreállítása, vagyis az adósokat olyan helyzetbe kell hozni, mintha nem is vették volna fel ezt a hitelt.
Ez az esetek túlnyomó többségében pénzbeli egyenértéken történő elszámolást feltételez, amely a közvetlen letiltások, inkasszók esetében viszonylag egyszerűbb, az ingó- és főleg az ingatlan-végrehajtások esetében már jóval bonyolultabb. Hiszen – és ez jogalkotói feladat lesz – az elárverezett ingatlanok, főleg amelyeket már régen elárvereztek, adott esetben többször gazdát is cseréltek.
Teljes körű végrehajtási tilalmat kell elrendelni
A képviselő elmondta, azoknak a tulajdonosoknak a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait sem sértheti sem a parlament, sem a bíróságok. A legtöbb esetben nem is volt, nem is lehetett tudomásuk arról, hogy ez valamikor a régmúltban egy árveréssel került ki egy adós tulajdonából és birtokából.
Apáti István szerint nem igaz a kormányzati érvelés, miszerint itt a Kúria van döntési helyzetben, és a Kúriának kell értelmezni ezt az ítéletet, illetve hogy a bíróságok vannak döntő szerepben.
“A mondat úgy helyes, hogy a Kúriára és a bíróságokra is nagy teher, nagy felelősség hárul, de a jogalkotás, a parlament sem háríthatja el a munkát és a felelősséget.”
Úgy véli, kevesebb mint egy évvel a választások előtt ez nagyon súlyos érdekeket sért. “Páros lábbal rongyol bele a bankármaffia, a követeléskezelők és a végrehajtómaffia érdekeibe.”
Ugyanakkor – folytatta Apáti – érdekazonosság áll fenn az igazság oldalán: az adósok, a magyar emberek javára és a magyar emberek oldalán. Éppen ezért a Mi Hazánk Mozgalom határozottan követeli, hogy első lépésként – a helyzet tisztázásáig – egy azonnali és teljes körű végrehajtási tilalmat kell elrendelni.
Mennyi idő alatt lehet ezt a kártalanítást végrehajtani?
Újságírói kérdésre Apáti István azt felelte:
“Én azt gondolom, hogy ha erre egy kettő–három éves határidőt adnánk – hangsúlyozom, ez csak érzésből mondom, mindenféle szakértői számítás nélkül – úgy, hogy mondjuk holnap befejezik az összes végrehajtási cselekményt, tehát lenne egy teljes végrehajtási tilalom, akkor azt gondolom, az emberek pezsgőt bontanának.”
Nyilván le lehetne zárni ezt akár egy éven belül is, de tekintettel a nagyon jelentős pénzügyi következményekre, valamennyi rugalmasságot engedni kell, hogy a károsult emberek valóban pénzügyi kielégítést nyerjenek. És ha ez egy év, két év, három vagy négy év – az már egy sokkal kellemesebb állapot – tette hozzá.
Apáti István szintén újságírói kérdésre válaszolva elmondta, hogy az aláírásgyűjtésnek nem szabnak időkorlátot. Mint fogalmazott, ennek oka, hogy „ezek a hírek – még nagyobb megtekintésű videók ellenére is – lassabban, nehezebben szivárognak át”. Ezért sem határoztak meg végső határidőt.
Hangsúlyozta: nem az a céljuk, hogy néhány nap vagy egy-két hónap alatt „rohammunkában” összegyűjtsenek tízezer vagy százezer aláírást, hanem az, hogy amikor az emberek megállnak a standoknál, ne csak aláírjanak, hanem a mozgalom képviselői el is magyarázzák nekik, miről van szó.
Apáti szerint az online világnak megvannak a maga előnyei – ahogy korábban is utalt rá –, de szerinte „semmi nem pótolja azt, amikor emberek élő szóban, fizikai közelségben beszélnek egymással”. Ez az igazi tájékoztatás – tette hozzá.
A sajtó érdeklődésére a politikus kitért arra is, hogy a kormánypárti média miért nem foglalkozik az üggyel. Mint mondta, ezen nem csodálkoznak. Hozzátette: azon sem lepődnek meg, hogy a legnagyobb ellenzéki pártmédia sem emeli fel a témát. Szerinte úgy tűnik, „számukra a túrázás és a kirándulás – jó időben vagy szakadó esőben – fontosabb, mint az, hogy több százezer, vagy akár több millió magyar embernek próbáljanak segíteni”. Ebből is – véleménye szerint – le kell vonni a megfelelő következtetéseket.
