Azonnali összefogásra van szükség a nagy goda megmentése érdekében – figyelmeztet a Hortobágy Természetvédelmi Egyesület közösségi oldalán megjelent bejegyzésében.
A poszt szerint a nagy goda (Limosa limosa) egykor gyakori fészkelőfajnak számított a szikes rétek, nedves mocsárrétek és szikes legelők területein. Azonban a hazai állomány drámaian visszaesett: míg az 1990-es években még 1000–1200 párra becsülték a költőállományt, mára mindössze körülbelül 100 pár maradt.
“Az állománycsökkenés fő okai az alacsony költési siker, a nem megfelelő élőhelykezelés és a klímaváltozás kedvezőtlen hatásai. A negatív hatások olyan mértékűek, hogy a vizes élőhelyek védelmében elért eredmények már nem tudják kompenzálni az alacsony költési sikerből fakadó állománycsökkenést”
– olvasható a bejegyzésben.
Az egyesület kiemeli: a faj hazai megőrzéséhez nem elegendőek csupán a hagyományos élőhelyvédelmi intézkedések, hanem aktív fajmegőrzési beavatkozásokra is szükség van. Ennek érdekében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, a Hortobágy Természetvédelmi Egyesület és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság közös, kísérleti projektet indított három kiválasztott mintaterületen.
A cél a költési siker növelése, elsősorban a predációs nyomás csökkentésével. Ennek részeként a szakemberek több módszert is tesztelnek annak érdekében, hogy megtalálják a leghatékonyabb védelmi eszközöket a vizes élőhelyekhez kötődő, földön fészkelő madárfajok számára.
Az első gyakorlati lépésként a hagyományos fészkelőterületeken 1–4 hektáros területeket kerítenek le villanypásztorral, amely a remények szerint távol tartja a szőrmés ragadozókat, és így javítja a fiókanevelési esélyeket.
Fotó: Hortobágy Természetvédelmi Egyesület/Szilágyi Attila
