Több ezer fős közönség előtt beszélt Magyar Péter Debrecenben, az egyetem főépülete előtti parkban április 3-án, csütörtökön. A Tisza Párt elnöke ma Hajdúböszörményben kezdett, majd Hajdúsámsonban, Berettyóújfaluban és Hajdúszoboszlón is beszédet mondott.
A debreceni rendezvény közel félórás csúszással indult, majd egy néhány perces áramszünetet leszámítva zökkenőmentesen zajlott.
Magy Péter beszéde videón, időbélyegekkel jelölve a fontosabb mozzanatok. 20:56-nál a kiemelt rész, Magyar itt üzen Kósa “Kupak Lalinak”, hiányolva a tavaly oly gondosan kihelyezett nadrágszíjas plakátokat.
Magyar Péter debreceni beszéde, némileg szerkesztve
A szabad Magyarország nevében köszönöm, hogy itt vagytok, és hogy megmutatjátok hazánk szebbik arcát! Csodálatos napot töltöttünk ma itt, Hajdú-Bihar megyében. Hadd hozzam el a hajdúsámsoniak, hajdúböszörményiek, berettyóújfaluiak és hajdúszoboszlóiak meleg és kedves üdvözletét ebbe a csodálatos városba – Magyarország egyik fővárosába!
Köszönöm, hogy velünk vagytok! Hálás vagyok azért is, hogy ez a mai fórum – ez a kis utcafórum – nem egy magtárban, hanem a csodálatos Egyetem, a magyar tudomány egyik központja mellett került megrendezésre. Hálás köszönetem annak a rengeteg-rengeteg fiatalnak, akik szerte az országban egyre többen állnak ki a hazájukért! Köszönöm, hogy jöttök, és hogy segítetek a szüleiteknek, nagyszüleiteknek, csodálatos településeiteknek és ennek a gyönyörű hazának!
Legyetek rá büszkék, hogy a történelem főutcáján jártok! Nem minden generációnak adatik meg, hogy befolyásolhatja hazája sorsát – de nektek most igen! És kérlek benneteket: ahogy Kennedy amerikai elnök mondta, soha, soha ne azt kérdezzétek, hogy mit tehet értetek a hazátok, hanem hogy ti mit tehettek a hazátokért!
És ahogy Hemingway mondta: jobb egy napig oroszlánként élni, mint száz napig gyáva nyúlként! Jobb talpon meghalni, mint térden állva élni!
Hajrá, fiatalok! Gyertek velünk! Mi nem félünk! Nem félünk! Nem félünk! Mutassátok meg, hogy nem kell félni – sem a helyi Döbrögiktől, sem az országos Döbrögiktől!
Ők félnek tőletek! Orbán Viktor a múlt! A múlt, amely retteg a 60 pusztai pánikszobában. Pár napja, bolondok napján bejelentették, hogy ők is országjárásra indulnak. Gratulálok a kommunikációs stábnak! Segítek, Miniszterelnök úr: ha valódi országjárást akar, én kölcsönadom ezt a 20 vagy 30 éves Ford Transitot. Ricit biztos Ön is látta már!
Járja körbe az országot! Jöjjön el a debreceniekhez! Zötyögjön végig a Hajdú-Bihar megyei utakon! Üljön fel a vonatra Böszörmény és Debrecen között! Nézze meg, hogy ez a vonat mennyivel megy lassabban, mint Széchenyi idejében a Pest-Vác vonalon, amit még gőzmozdonyok húztak!
És beszéljen a batidai banditával – gróf Batidai Lázár János elvtárssal! Kérdezze meg, hogy mit tett ezért a hazáért közlekedési miniszterként, azon kívül, hogy a saját 10 milliárdos kastélyához vezető közforgalmú, negyedrendű utat a TI pénzetekből – a debreceniek, minden magyar ember pénzéből – tükörsimára újíttatta! Hogy aztán 250 milliós páncélozott BMW-ben suhanhasson rajta!
Miniszterelnök úr! Jöjjön ide! Nézzen bele a magyar emberek szemébe!
Ne a janicsárokat küldje! Ne az udvari bolondokat! Ne a himpelléreket! Ne TEK-esek gyűrűjébe érkezzen! Ne bújjon nők szoknyája mögé! Ne próbáljon kövér zebrák mögött elrejtőzni! Jöjjön ide, és mondja el, hogyan sikerült ezt a gyönyörű országot – Szent István, Bocskai, Bethlen, a ’48-asok és az ’56-osok hazáját – a legszegényebb és a legkorruptabb országgá tenni?!
Miniszterelnök úr! Önöknek térképet rajzolni kéne, mert azt sem tudják, hol lakott itt Vörösmarty Mihály!
Önök 10 milliárdos magánrepülőkön repkednek! Jachtokon utaznak! Az Ön lánya azon gondolkodik, hogy melyik zebrából vegyen csizmát vagy táskát, miközben egymillió nyugdíjas honfitársunknak választania kell: ételt vegyen, gyógyszert, vagy kifizesse a rezsit!
Miniszterelnök úr! Jöjjön el egy valódi országjárásra!
Ne bújjon TEK-esek mögé, mint Heves megyében! Láttuk a felvételeket: csak a hangjáról ismertük fel! Amikor azt mondta, hogy abban a faluban, ahol 100 családot tönkretett a kábítószer, most “zéró toleranciát” hirdet.
Hát jó reggelt kívánok, Miniszterelnök úr! Ki kormányoz 15 éve?!
Mit tettek eddig? Eddig támogatták az uzsorásokat, a drogkereskedőket! Jó reggelt kívánok!
És nektek pedig azt mondom, igaz hazaszerető embereknek: óvatosan! A Fidesz országjárásra indul. Üres zsebbel jönnek, de teli zsebbel távoznak!
Zárjátok be a tyúkokat! Vigyázzatok a gyerekekre! Óvatosan, mert lehet, hogy éjszaka jönnek…
Kedves fiatalok! Legyetek büszkék! Segítsetek a hazátoknak! Segítsetek a szüleiteknek, nagyszüleiteknek!
Beszéljetek a nagyszülőkkel! Kérdezzétek meg őket: ilyen hazát álmodtak-e?! Erre szavaztak-e?!
Beszéljetek a fideszes ismerősökkel és rokonokkal! Higgyétek el, ők is igaz magyar emberek! Ugyanúgy szeretik a hazájukat, a családjukat, a településeiket!
Nem ők változtak meg. Nem erre szavaztak!
A hatalom változott meg.
Kérlek benneteket, segítsetek! Beszéljetek a kortársaitokkal, akár a legkisebb településeken is, és mondjátok el: nem normális, hogy 2025-ben, az Európai Unióban olyan nyugdíjasok élnek, akik 14-15 fokos hidegben dideregnek, mert nem tudják felfűteni otthonukat. Még így is kifizetik a négyszeresére emelt rendszerhasználati díjat, amely Mészároshoz és az MVM-hez folyik, miközben utóbbi fél év alatt 220 milliárd forint nyereséget termelt.
Ez nem egy normális ország! Egy olyan ország, ahol a kormány még a gyógyszereken is nyerészkedik. Mi azt mondjuk: legyen úgy, mint sok más helyen a világban! Legyen áfamentes a gyógyszer, legalább ennyivel segítsünk a családoknak. Segítsünk azoknak, akik beteg gyermekeket nevelnek, és az időseknek, akiknek a havi gyógyszerköltsége elérheti a 30-50 ezer forintot.
Támogassuk a családokat alacsonyabb személyi jövedelemadóval! Segítsük az önkormányzatokat! Kössünk szövetséget! Mi minden önkormányzattal együtt fogunk dolgozni – ezzel a fideszes önkormányzattal is, az ellenzékiekkel is. Nem szolidaritási adót fogunk kivetni, hanem visszaadjuk az intézményeiket, a hatásköreiket és a forrásaikat, mert ez így normális. Ezért választják meg a polgármestereket, a képviselőket.
És hadd üzenjem meg innen, Debrecenből – az egyik magyar fővárosból, és sajnos az akkumulátorgyárak fővárosából –, hogy egy dolgot jegyezzenek meg a város urai, a főispánok, a döbrögik:
Mindent a néppel, a népért – de semmit a nép nélkül, a nép feje fölött!
Ez a demokrácia, és mi ennek fogunk érvényt szerezni.
Egy kérdésem lenne Kósa Lajoshoz és a polgármester úrhoz:
Kié ez az ország?
Az akkumulátorgyárak dél-koreai és kínai tulajdonosaié? Vagy azoké, akik itt élnek, akik művelik a 40-45 aranykoronás földeket? Kié a víz, a levegő? Kit kell szolgálni? A debrecenieket, a mikepércsieket, vagy azokat, akik azt sem tudják, hol van Kemenesalja, az Őrség, a Hortobágy?
Innen üzenem: a Tisza-kormány megalakítása után létrehozunk egy országos akkumulátoripari szakhatóságot. Kivesszük az eljárásokat a megyei szakhatóságok kezéből, hogy ne lehessen őket korrumpálni, befolyásolni! A már felépült üzemekkel is a legszigorúbb szabályokat fogjuk betartatni – ha kell, szigorúbbat, mint az uniós előírások!
Nem lesz többé olyan, mint Gödön, ahol magzatkárosító anyagok kerültek a patakba. Nem lesz többé olyan, hogy a helyieknek félelemben kelljen élniük attól, honnan fúj a szél. És igen, ha egy üzem nem tartja be a határértékeket, akkor nem 10 milliós bírság lesz a büntetés – hanem bezárjuk a gyárat! Slussz!
Tisztelt honfitársaim!
Hadd szóljak néhány szót a külhoni magyarokhoz is, innen, Debrecenből.
Szeretnénk kérni a ti segítségeteket is. Bajban van a hazánk!
Ti is tudjátok, ti is látjátok, hogy mit tesz a Nemzeti Együttbűnözés Rendszere.
Nem lehet, hogy Erdély – ahol nekem is vannak rokonaim, barátaim – ne lássa, ne érezze, hogy bajban van az anyaország.
Nem lehet, hogy Kosztolányi Dezső hazája, a Vajdaság, vagy Törley József hazája ne hallja meg, hogy segítséget kér az anyaország.
Ti mindig segítettetek! Mi pedig segíteni szeretnénk nektek!
Segítsetek nekünk, hogy mi is segíthessünk!
Segítsetek, hogy békében élhessünk, hogy egységes, erős magyar nemzetet építhessünk!
Kedves debreceniek!
A feladat adott. Nem lesz könnyű. De egy éve még azt sem gondoltuk volna, hogy itt leszünk!
Tudjuk, hogy mekkora bajban van a haza, tudjuk, hogy mit kell tennünk!
Fel kell lépnünk a korrupció ellen.
Haza kell hoznunk a 8000 milliárd forintnyi uniós forrást.
Meg kell mentenünk a magyar vidéket.
Bérlakásépítési programot kell indítanunk.
Meg kell mentenünk a magyar egészségügyet és oktatást.
És igen, amikor azt kérdezik: miből?
Akkor azt mondom: miből?
35 ezer milliárd forint tűnik el túlárazott közbeszerzéseken és korrupción!
Ha haza tudjuk hozni az uniós pénzeket, végre beindíthatjuk a gazdaságot!
Ha nem lopják szét az országot, ha nem talicskázzák ki a pénzt Dubajba és Csádba, akkor lesz miből finanszírozni az egészségügyet, az oktatást, az áfacsökkentést!
Kedves debreceniek!
Ne higgyétek el, hogy ezt a kormányt nem lehet leváltani!
Le lehet! Csak felemelt fej, egyenes gerinc és összefogás kell hozzá.
És ha mégis nehéz lenne, akkor hadd üzenjem meg innen, Debrecenből:
“Habár felül a gálya, és alul a víznek árja – azért a víz az úr!”
A magyar emberek már nem félnek!
A magyar vidék felébredt!
És mi, sok millió jóérzésű, hazaszerető magyar, lépésről lépésre, tégláról téglára visszavesszük az országot!
