Dr. Juhászné Lévai Katalin politikus, pedagógus, szociológus, az MSZP korábbi országgyűlési képviselője (1994-2010) és a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat szocialista elnöke (2002-2006) volt a Debreceni Páros podcast vendége.
A beszélgetés során taglalták Debrecen 90-es évekbeli politikai viszonyait is. Juhászné szerint az 1994-ben megválasztott SZDSZ-es polgármester, Hevesi József elismert 1956-os egyetemi oktató, úriember, szimpatikus ember volt. Az persze egy másik kérdés, hogy idővel kiderült: mellé sokkal több, gyakorlatias szemléletű ember is kellett volna. Bár mint városvezető meg tudott jelenni a nyilvánosság előtt, de Debrecenben a gazdasági helyzet komoly problémákat okozott.
A szocialista pártba bekerülő új emberek pedig generációs problémákat is hoztak magukkal. Lukovics Andrást például az SZDSZ nem fogadta el, és ahelyett, hogy a város problémáira koncentráltak volna, az együttműködés személyeskedő vitákba torkollott – emlékezett vissza Juhászné. Ez különösen a ’94-es időszakban volt nehéz, amikor az SZDSZ nem volt hajlandó elfogadni Lukovics Andrást alpolgármesternek.
“Jóska bácsi nem volt hajlandó elfogadni Lukovics Andrást, mondván, hogy a múltja miatt nem vállalható személy. Így, bár a szocialista frakció nagy létszámú volt, nem tudta igazán érvényesíteni az akaratát. Az SZDSZ-szel együttműködve vezették a várost, de nem hozták ki a maximumot abból a lehetőségből, amit a ’94-es eredmény kínált volna”
– magyarázta a politikus.
1998: az új fordulat
Az 1998-as választások után az MSZP ellenzékbe került, Debrecenben pedig megjelent Kósa Lajos. A megyében még megmaradt a szocialista többség,.
“Kósa Lajos személye meghatározó volt: egy dinamikus, fiatal politikus jelent meg a város élén, aki sokak számára szimpatikus volt. A mi 1994 és 1998 közötti időszakunkat langyos víz jellemezte, tele belső konfliktusokkal. Ráadásul a Tocsik-botrány is aláásta Hevesi József és az SZDSZ helyzetét. Ezért is tudott előretörni Kósa Lajos, aki teljesen átalakította a város irányítását”
– ismertette Juhászné Lévai Katalin, aki korábban azt állította, Kósa mindenkit eltaposott, aki az útjába került.
Mint kifejtette, Kósa Lajos csapatával együtt Debrecenben próbált ki több olyan módszert, amelyeket később a Fidesz más nagyvárosokban is alkalmazott. Ilyen volt például a holdingrendszer létrehozása, amely egy gazdasági társaságba tömörítette a közüzemi és közszolgáltató cégeket, ezzel kivéve őket az önkormányzat közvetlen irányítása alól. Létrehozták a Civisházat a városi vagyon kezelésére, és teljesen új rendszert alakítottak ki a város gazdálkodásában. Ez a modell eredményeket hozott, és teljesen más volt, mint az addigi rendszer.
A szocialisták számára Hevesi József vezetése alatt az egyik legnagyobb probléma az volt, hogy bár nyugodt és tapasztalt politikus volt, nem igazán volt nyitott az új dolgokra, és a gazdasági kérdésekhez sem értett különösebben. Pedig Debrecennek ekkor már gazdasági pezsgésre, munkahelyteremtésre lett volna szüksége, amit ő nem tudott megvalósítani.
Ezzel szemben Juhászné szerint Kósa Lajos előnye az lehetett, hogy fiatal szakemberekből, egyetemi társakból, tanárokból és gazdasági szakértőkből épített csapatot. Városfejlesztési programot dolgoztak ki, amely dinamizmust ígért. Ez a program szimpatikus volt az embereknek, és a szocialisták is kénytelenek voltak támogatni bizonyos elemeit. A városi vagyont külön kezelték, a cégeket kiszervezték – a felügyelőbizottságokban ugyan kaptak helyet az ellenzékiek, de egy-két ember kevés volt ahhoz, hogy érdemben befolyásolja a döntéseket.
Ekkor Debrecenben már egyértelműen a Fidesz dominált. A parlamenti munkában is megmutatkozott, hogy a Fidesz nem volt hajlandó együttműködni az ellenzékkel, blokkolta a kezdeményezéseiket, és folyamatosan gyengítette a szocialista párt befolyását.
