Skrabski Fruzsina magyar filmrendező, producer, forgatókönyvíró, újságíró, édesanya. Eddig tizenhét film fűződik a nevéhez, ebből tizenkettő dokumentumfilm. Az orvos és pszichológus Kopp Mária és a mérnök-szociológus Skrabski Árpád gyermeke, 2012-től vezeti a gyermekvállalásra való ösztönzést zászlójára tűző Három Királyfi, Három Királylány Mozgalmat. Skrabski Fruzsina tagja volt a kegyelmi botrány után lemondásra kényszerülő Novák Katalin köztársasági elnök tanácsadói csapatának.
Mennyire lehet összeegyeztetni a karriert és az anyaságot?
Az utóbbi években ebben sokat javult a helyzet ahhoz képest, amiben az édesanyáink éltek. Manapság már munkaerőhiány van, ami miatt a cégek kénytelenek nyitottabbá válni ebben a kérdésben. Egyre több a családbarát vállalat, sőt, mi magunk is díjazzuk őket: minden évben átadjuk „Az Év Családbarát Vállalata” díjat.
Rengeteg fantasztikus cég van már, ahol például lehetőség van home office-ra, rugalmas munkaidőre – akár négy-, három- vagy ötéves órarenddel –, illetve biztosítanak céges bölcsődét, óvodát, sőt, a szünidőkre napközit is. Ezek hatalmas előrelépések.
Ugyanakkor, ha egy kisgyermek beteg lesz, és otthon kell vele maradni, akkor a home office nem mindig működik. Egy beteg gyermek mellett dolgozni szinte lehetetlen. Ilyenkor a kulcs a segítség: nagyszülő, bébiszitter vagy más támogatás nélkül nagyon nehéz ezt megoldani. De ha van segítség és egy támogató munkahely, akkor teljes mértékben összeegyeztethető a család és a karrier.
Az elmúlt években, mióta a mozgalom működik, milyen változásokat tapasztaltatok? Megszületik a „harmadik királyfi” vagy „királylány”?
A nevünk egy kicsit félreérthető, mert nem azt mondjuk, hogy mindenkinek három gyereke kellene, hanem hogy mindenkinek annyi lehessen, amennyit szeretne. Ha valaki nullát szeretne, akkor ne érezzen nyomást, ha egyet, akkor legyen lehetősége rá, ha tízet, akkor az is elérhető legyen.
A „harmadik királyfi” elnevezés népmesékből jön, hiszen a harmadik királyfi vagy királylány hozza a szerencsét. A magyar fiatalok többsége ma is két-három gyermeket szeretne, de sajnos ennél kevesebb születik meg – gyakran csak egy vagy akár egy sem. Ha ezek a vágyott harmadik gyermekek is megszületnének, az nagy változást hozna.
A statisztikák azonban egyértelműek: egyre kevesebb gyermek születik, és a kívánatos 2,1-es termékenységi ráta messze van a valóságtól. Ugyanakkor a családpolitikai intézkedéseknek köszönhetően az elmúlt 15 évben körülbelül 300 ezerrel több gyermek született, mint amennyi a támogatások nélkül jött volna világra. Nemzetközi szinten Európában és Amerikában mindenhol csökken a születésszám, így ehhez képest Magyarország viszonylag jól áll.
Én örök optimista vagyok, hiszek benne, hogy lehet szemléletváltás, és eljuthatunk oda, hogy többen mernek majd gyermeket vállalni. Ha átbillenünk egy holtponton, akár a kívánt 2,1-es születési arányt is elérhetjük.
A kutatásaitok szerint mi a legfőbb akadálya a gyermekvállalásnak?
Alapvetően mi egy civil szervezet vagyunk, nem kifejezetten kutatók, de volt egy kutatásunk, amelyet a Debreceni Egyetem és Engler Ágnes vezetett. Egyetemisták körében mértük fel, hány gyermeket szeretnének. A válaszadók többsége két-három gyermeket tervezett, és 90 százalékuk házasságban képzelte el a jövőjét, ami nagyon magas arány.
A legnagyobb akadály, amit említettek, az volt, hogy nem találnak párt. Sokan nem nőnek fel időben, nem tudnak felelősséget vállalni, és emiatt komoly kapcsolatba sem tudnak lépni.
A második ok a szülői szereptől való félelem. Sok fiatal látott rossz példát a saját családjában, és attól tartanak, hogy ők is ugyanazokat a hibákat követik el.
A harmadik leggyakoribb akadály pedig az anyagi és karrierfélelmek voltak. Érdekes módon nem ez volt az első helyen, hanem inkább a pártalálás és a szülői szereptől való bizonytalanság jelentette a legnagyobb problémát.
Miért tolódott ki ennyire a házasság és a gyermekvállalás ideje, miközben régen már az egyetemi évek alatt sokan összeházasodtak és gyermeket vállaltak?
Részben a körülmények változtak. Régen voltak családi kollégiumi szobák, ahol fiatal házaspárok is élhettek, ma viszont nagyon kevés ilyen lehetőség van. Sok egyetemista dolgozik tanulmányai mellett, így kevésbé tudnak családalapításban gondolkodni.
Ugyanakkor egyre több egyetem – például a Debreceni Egyetem – támogatja a gyermekvállalást, speciális órarenddel, családi kollégiummal és egyéb lehetőségekkel. Ha több kisbaba jelenne meg az egyetemi környezetben, az önmagában is ösztönző lehetne a fiatalok számára.
Az ismerkedési szokások is sokat változtak. Miért nehezebb ma párt találni, ha egyszer sokkal többen járnak egyetemre, mint régen?
Az ismerkedési kultúra nagyon megváltozott.
Például huszonévesekkel beszélgetve megkérdeztem, hogy szoktak-e szemezni a villamoson, és teljesen hülyének néztek a kérdés miatt. A mi időnkben ez természetes volt.
A mai fiatalok szerint, ha valaki odamegy egy másik emberhez egy kocsmában vagy egy koncerten, az „ciki”. Régen az udvarlás egy természetes folyamat volt, ma viszont sokan az online térben próbálkoznak, például Tinderen, ahol az ismerkedés egy nagyon direkt és leegyszerűsített formában zajlik.
Ráadásul kutatások szerint ennek a generációnak még a szexuális kapcsolatai is ritkábbak, mint az előző generációké. Egyfajta elmagányosodás figyelhető meg, és úgy tűnik, hogy maga az ismerkedési kultúra is kihalófélben van.
Dokumentumfilmeket is készítesz. Mi motivált arra, hogy ezt a műfajt válaszd?
Újságíróként indultam, és a dokumentumfilm-készítés számomra egy eszköz arra, hogy eljuttassak fontos üzeneteket az emberekhez. Az első filmem, Bűn és büntetlenség, teljesen önerőből készült, de hatalmas siker lett. Azóta is fontos társadalmi témákról készítünk filmeket, például a szovjet katonák által megerőszakolt nőkről, a Facebook cenzúrájáról vagy a háború hatásairól.
Hogyan tudod összeegyeztetni a családot és a munkát?
Nagyon szerencsés vagyok, mert a férjem vállalkozó, és nem kell anyagilag aggódnom. Tudatosan figyelek arra, hogy a családra is jusson időm – például hétvégén nem vállalok munkát. Ez egyfajta tudatos egyensúly, amit igyekszem megtartani.
