A Mikepércsi Anyák Facebook-oldalán megjelent írás szerint a debreceni Future of Debrecen mozgalom, amelyet a környezetvédelemért is felelős Balázs Ákos alpolgármester indított el, többek között arra hívja fel a figyelmet, hogy egy lakossági kémény húsz kilométeres körzetben is szennyezheti a környezetét.
Emellett honlapjukon hangsúlyozzák, hogy fel kell venni a harcot a mezőgazdasági termőföldekről származó, az uralkodó széljárás miatt város felé szálló, egészségre veszélyes részecskékkel. Az anyák ironikusan megjegyzik: természetesen nem vonhatják kétségbe a Future of Debrecen szakmai állításait, hiszen annak tagjai professzorok és nemzetközileg elismert tudományos szakemberek, szemben azokkal a szülőkkel, akik „csak” a gyermekeik egészségéért aggódnak, és nem szeretnének veszélyes vegyi üzemeket a lakókörnyezetükbe.
Azt is felidézik, hogy Pósán László professzor a tiltakozókat egyszerűen „halálkufároknak” nevezte, miközben a debreceni ipari parkokban épülő vegyiüzemek által kibocsátott szennyező anyagok (például PM10, PM2.5, nehézfémek, oldószerek, magzatkárosító anyagok) szerintük „csak” a gyárak telekhatárán belül maradnak.
Az anyák gúnyosan kérdezik: vajon mi állítja meg a gyárak szennyezését, ha a lakossági kémények és a termőföldek szennyezését semmi nem akadályozza meg?
A cikkükben többször idézik Papp László polgármestert, aki korábban azzal érvelt, hogy a CATL gyár Mikepércstől és Debrecen keleti városrészétől is több mint két kilométerre van, a BMW gyár pedig az északnyugati gazdasági övezetben egy kilométerre található a környező lakóterületektől. A polgármester szerint ezek a távolságok azt bizonyítják, hogy az ipari parkokat rendkívül körültekintően jelölték ki. A mikepércsi anyák azonban rámutatnak: az önkormányzat az ipari parkok kijelölésekor nem vette figyelembe az uralkodó szélirányokat, amelyek pedig a Future of Debrecen számára a lakossági kémények és termőföldek szennyezése kapcsán kiemelten fontos tényezők.
A Facebook-bejegyzésben hangsúlyos kritikával illetik Papp László egy másik nyilatkozatát is, amely szerint „most azok tiltakoznak a legjobban, akik az ipari park kijelölése után az ipari park közelébe költöztek”. Az anyák szerint ezzel a debreceni önkormányzat áldozathibáztató stigmát helyezett a környék lakóira, gyakorlatilag a „minek mentek oda” hozzáállást sugallva. Felvetik: honnan tudhatta volna a lakosság, hogy a kijelölt ipari parkokban felsőküszöbértékű veszélyes üzemek fognak épülni, ha erről semmilyen hivatalos tájékoztatást nem kaptak?
Papp László nekiment a Mikepércsi Anyáknak: “Aki az akkumulátoripart támadja, az…”
Az írás történelmi kontextusba helyezi a helyi lakóközösségeket, rámutatva arra, hogy például Mikepércs az Árpád-kor óta lakott település, míg Debrecen mezővárosi rangot 1361-ben, szabad királyi városi rangot pedig 1693-ban kapott. A szerzők ironikusan megjegyzik: ha valakinek van bizonyítéka arra, hogy Debrecen önkormányzata már a népvándorlás idején ipari parkokat akart létesíteni ázsiai vegyi üzemeknek, akkor ossza meg velük.
Az anyák bejegyzése végül ezzel a mottóval zárul: „Minek mentek oda?”, amely szavaik szerint jól összefoglalja a debreceni önkormányzat hozzáállását a lakosságot érintő problémákhoz.
