“H0-s mozdonyok, vonatok, szerelvények robognak végig a Művelődési Központ nagytermében” – állt a HEXVAVE Egyesület, azaz a Hajdú Expressz Vasútmodellező és Vasútbarát Egyesület közösségi platformján, amely idén év végén is megrendezte a vasútmodell kiállítását a VOKE-ban.
Az említett egyesület egyébként 2008 karácsonyán rendezte az első ilyen seregszemléjét. Először is a vasút modellezés egy olyan hobbi, ami bizonyára mindenkinek ismerős lehet, amikor is terepasztalokon egy vasút mellett egy elképzelt világot is megalkotnak a modellezők. Másodszor úgy gondolom, hogy tisztáznom kell mit is jelent a „H0”-ás elnevezés. Nos, a vasútmodellezésben használt legelterjedtebb méretarány normál nyomközű modelljeit jelenti, mértéke 1:87. Hogy jobban is el lehessen képzelni ezt körülbelül egy pénzérme nagyságúak ezek a vonatok.
Költséges szórakozás
Belépve az esemény területére, gyorsan kifizettem a belépőmet, ami 1500 forint volt, amit csakis készpénzben lehetett leszurkolni, majd egy árusnál szinte mindent meg lehetett venni, ami a vonatokkal volt kapcsolatos. Tányérsapkát mondjuk éppen nem, de vonatindító tárcsát valamint Szergej ikonikus képével díszített pólót igen, amelyért „négyezerötszázért” lehetett hozzájutni. Egy másik árus pultját mustrálgatva pedig megállapítottam, hogy bizony ez költséges szórakozás. Mi sem bizonyította jobban, mint egy régebbi típusú vonatért tizenötezer forintot kellett volna kifizetni és akkor még nem beszéltünk a váltókról és a sínekről, valamint a vasúti kocsikról, hogy meglegyen az úgynevezett kezdő készlet. Igaz az még akkor sem nézne ki úgy, mint a két teremben kiállított terepasztalok egyike, amelyeket a házigazda HEXVAVE-n túl Budapestről, Szegedről és Békéscsabáról érkező kiállítók prezentáltak.
Mindent a szemnek és semmit a kéznek
Elsőnek már messziről lehetett hallani pont ugyanazokat a hangokat, amik egy állomáson is szoktak lenni, így vonat kürtök és a sínek kattogása is pont ugyanolyan volt, mint a valóságban. Emellett lenyűgöző volt látni azokat az aprólékosságot, amikre figyeltek a készítők. Megkülönböztető jelzések világítottak egy tűzoltóautón, de például egy farm jelenetnél egy ló is mozogva ágaskodott a levegőbe csakúgy, mint a híres olasz autómárka logójában. A szegedi BoBo Vasútmodellező Club képviseletében Petivel váltottam néhány szót, aki újfent megerősítette, hogy igencsak zsebbe nyúlós ez a tevékenység. Saját asztalán lévő modernebb vonatra rámutatott és közölte, hogy majdnem százezer forintba került. Érdeklődésemre elmondta, hogy gyerekkorában már szerette a vasutat és a vonatokat, így felnőttként gyakorlatilag megvalósította kicsiben ezt a szenvedélyt. Körülbelül két éve kezdte újra a modellezést nagyjából ötéves pauza után, ami előtt viszont négy esztendőt már töltött ebben a milliőben. Azt is megtudtam, hogy az összes létező vonatmárkának van modellje, így a már említett M62 „alias” Szergej mellett Nohab és V43-as villanymozdonyt is készített többek között a PIKO nevű német cég, amelyik ezekre kicsinyített vasúti járművek gyártására is van szakosodva. Nagyon fontos tudnivaló volt még az, hogy itt kordonokkal voltak körbevéve kiállított asztalok, amelyekhez nem lehetett hozzáérni.
Idegesség ellen is jó lehet
Egy másik teremben, ami eredetileg könyvtár volt hajdanán a fővárosi különítmény egyik tagjától megtudtam, hogy a wifire rácsatlakozva akár tabletről egy saját applikációval és egérhez hasonlító joystickkel is lehet irányítani ezeket a szerelvényeket. Néha-néha előfordult, hogy megakadt egy két járat, mintha csak az igaziakat látnánk. Azonban egy gyors szerelés vagy egy kis érintkezési hiba áthidalása után minden járat folytatta az útját. Tovább folytatva a beszélgetést kiderült, hogy nem vasutas, hanem tanári végzettséggel rendelkező embert volt az alanyom, aki annyit mondott viccesen érdeklődésének okára: -„Van, akit megcsapott a mozdony füstje, de engem meg agyonvert”. Tizenöt éve űzi ezt az elfoglaltságot. Úgy fogalmazott, hogy más idegességében bokszszákot ütöget, addig ő szeret ezekkel „elmókolni” és közben rámutatott egy mini komlóültetvényre. Ez saját fejlesztése volt az asztalon, amihez a mintát egy bajorországi útja adta, de itthonról is vett már példát a székesfehérvári autópályahídról, amelyet pontos mérések után készített el végül méretarányosan. Egy két látványosan kivitelezett elemhez, így egy vízfelülethez az egyszerűen beszerezhető fogpiszkáló vagy háztartási vatta már nem elég, így kétkomponensű műgyantát vagy statikus homokot már nem árt beszereznünk. Továbbá nem árt, ha van egy kis helyünk, így nem elég csak egy szoba hozzá. Azt is elárulta, hogy nyáron egy budafoki plébániának a százhúsz négyméteres pincéje is kis híján kevésnek bizonyult a meglévő készleteik összeszereléséhez.
– Faragó László –
