Tudom, hogy már vége van a tizenhatodik Campus Fesztiválnak, de egy kis regenerációra volt szükségem, hogy mondatokba szedjem az utolsó nap eseményeit, így pedig afféle visszaemlékezés lett a beszámolómból.
Az utolsó nap sem telt másképpen, mint az ezt megelőző három, mivel a melóhelyet elhagyva viszonylag korán kimentem a tetthelyre. Egyébként is kíváncsi voltam a forgatagra és a kiállító standokra, majd ezt követően böngészve a fellépőket a Zenevonat az LGT sztárjaival és a mikrofon előtt a korábbi zenei tehetségkutató felfedezett Szirota Jenniferrel előadásába néztünk bele a barátaimmal, ahol nosztalgikus melódiákat játszottak, hiszen a „Szólj rám, ha hangosan énekelek” és a Szól a rádió sem éppen mai darab, de a szépen lassan összegyűlő közönség együtt skandálta a zenészekkel együtt. A nagyszínpadon egyébként átszervezték a programot a brit-koszovói énekesnő Rita Ora betegsége miatt, így került át ide a zenevonatos performansz.
Zúzós rockkoncert nélkül a mai nap sem múlhatott el, ezúttal a Depresszióra esett a választásunk, amelyről tavaly már írtam, így most ezúttal kivételt teszek. Egy pár R-GO-klasszikus után egyik jó barátom tanácsára a 30Y koncertjét választottuk. Nos, az OTP Bank Nagyszínpadon fellépő pécsi alternatív rockegyüttes, akiket egy időben istápolt a Kispál és a Borz is, nem a megszokott zúzós vonalat képviselte, de hangzásvilágával és az őszinte szövegeivel hamar belopta magát a közönség szívébe. A Pallagi út lezárt szakasza egész jól megtelt annak ellenére, hogy Bye Alexék is akkortájt léptek fel. A négytagú banda névválasztása egyébként egy pécsi buszjáratra utal, de volt ilyen egykor Debrecenben is. Beck Zoliék után visszatértünk a nagyszínpadhoz, ahol Rúzsa Magdi kápráztatott el a dalaival. Elhangzott az “Egyszer”, a “Lesz, ahogy lesz”, az “Aduász” és az “Érj hozzám” is, amelyeket szerintem mindenki kivétel nélkül ismer, már csak a kereskedelmi rádiókból is.
Ezután már csak sztárfellépőnkig, a finn Darude-ig kellett kibekkelnünk a hátralévő bő három óra hosszát. A T-Danny koncert és a Rádió1 színpada között ingáztunk, kellő mennyiségű alkoholos frissítővel hódolva az elektronikus zene szeretetének. Aztán pedig jött a világhírű finn Ville Virtanen azaz Darude másfél órás DJ-szettje, ami bár eléggé újhullámosra sikeredett, de azért számomra még így is jóval élvezhetőbb produktum volt, mint a tavalyi ATB-s pörgetés a Beat Stagen. Szerencsére sikerült nagyon jó helyet kifogni a színpad közvetlen közelében, így már számomra csak egy kérdés volt, hogy a Sandstormot azaz a homokvihart lejátssza-e a derék skandináv. A koncert végén teljesült a kívánságom. Darude egyébként végig kommunikált a közönséggel, és időnként a DJ-pult elé kiülve élvezte együtt a közönséggel saját koncertjét.
A végén pedig kijött pacsizni a hallgatósággal, ami különösen szimpatikus gesztus volt, és miután sikerült egy közös képet is készíteni vele, így mindenképpen jó élménnyel hagytam el a 2024-es Campust, és várom a következőt, amit a tervek szerint 2025. július 16.-20. között rendeznek majd.
– Faragó László –
