A jogállamisághoz kötött feltételek és az EU-s források kifizetése közötti összefüggésekről beszélt Léderer András, a Magyar Helsinki Bizottság jogérvényesítési programjának vezetője. A civil szervezet nemrég interaktív eszközt tett közzé, amely nyomon követi a Magyarország számára befagyasztott unós forrásokat.
A jogállamisághoz kötött EU-s forrásfeltételek – ideértve a feltételességi mechanizmust is – pozitív hatással vannak Magyarországra?
Ha megnézzük Magyarország folyamatos problémáit az illiberalizmussal és a jogállamiság hiányával, láthatjuk, hogy a tagállamok és az uniós intézmények eddigi kísérletei nem vezettek kézzelfogható eredményekhez. A különféle feltételességi eszközökkel – mint a jogállamisági mechanizmus rendelete, a horizontális feltételek stb. – legalább kezdetben értelmezhető engedményeket tett a kormány; például megnyitotta a monitoringbizottságokat független szervezetek előtt.
Ezek a bizottságok korábban is léteztek, de kizárólag a kormány által kiválasztott tagokból álltak, és tényleges ellenőrzést nem végeztek.
Ezek a mechanizmusok lehetőséget teremtettek arra, hogy helyi szereplők jobb eszközökhöz jussanak, és hatékonyabban tudják védeni a még megmaradt jogállami és igazságszolgáltatási függetlenséget, valamint hogy újraépítsenek valamilyen demokratikus folyamatot. Mi – mint azok a civil szervezetek, amelyek jelentkeztek és bekerültek ezekbe a bizottságokba – olyan tudást szerzünk, amit a kormány akkor sem vehet el, ha később már nem akar megfelelni a feltételeknek.
Vannak-e gyenge pontok, vagy olyan elemek, amiket javítani lehetne?
A fő probléma az, hogy ezeknek a mechanizmusoknak a teljesítendő mérföldkövei túl technikai jellegűek. Például az egyik ilyen mérföldkő az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódik: módosítani kellett a Kúria elnökének megválasztási szabályait. A szabályokat módosították, és előírták, hogy a következő elnöknek bírói tapasztalattal kell rendelkeznie – szemben a jelenlegi elnökkel, aki soha nem volt bíró.
Viszont a Fidesz olyan mechanizmust hozott létre, amely lehetővé teszi, hogy a látszólag független intézmények vezetői akkor is hivatalban maradjanak, ha a párt már nincs hatalmon. A törvény szerint, ha a Kúria elnökének megbízatása lejár, de az Országgyűlés nem tud kétharmados többséggel új elnököt választani, a jelenlegi hivatalban marad teljes jogkörrel.
Jövőre választások lesznek – bármi megtörténhet –, de szinte biztos, hogy nem lesz olyan politikai erő, amely kétharmadot szerez és le tudja váltani a jelenlegi elnököt.
A rendszer úgy van felépítve, hogy a Fideszhez közel állók hatalomban maradhassanak. Az Európai Bizottság túlságosan technikai megközelítése miatt a kormány úgy távolított el egy akadályt, hogy közben létrehozott egy újat. Technikai értelemben Magyarország teljesítette a feltételt, így a Bizottság köteles a pénzeket felszabadítani.
Milyen kihívások vannak az EU-s forrásokkal kapcsolatos információk hozzáférhetősége terén?
A fő felelősség a magyar kormányé. Ha az EU-s támogatásokkal foglalkozó hivatalos honlapra látogatunk – ahol elvileg minden aktuális és korábbi pályázat és döntés megtalálható –, akkor az alapvető információk teljesen hiányoznak: mi érhető el, mi nem, mi van befagyasztva és miért.
Az egyik ok biztosan az, hogy a kormány nyilvánvalóan feladta a számos feltétel teljesítését, amely a Kohéziós Alap és a Helyreállítási Alap (RRF) forrásainak felszabadításához lenne szükséges.
A másik jelentős szereplő az Európai Bizottság. Ha megnézzük a magyarországi képviseletük weboldalát vagy közösségi médiás felületeit, nem találunk érdemi információkat. Ez elszalasztott lehetőség, és teret ad a kormánynak, hogy hamis magyarázatokat adjon arra, miért nem férhet hozzá Magyarország a forrásokhoz.
Jelenleg a kormány olyan teljesen alaptalan és abszurd indokokat terjeszt – például, hogy az összes forrás azért van befagyasztva, mert Magyarország nem akarja megengedni, hogy “LMBTQ-propagandisták” gyermekeket és óvodásokat nemváltásra buzdítsanak. Ha ez az egyetlen elérhető narratíva, és nincs, ami ellentmondana neki, akkor sokan ezt el is fogják hinni.
Úgy gondolja, hogy a magyar kormány elfogadta, hogy ezek az összegek végleg elveszhetnek?
Ez is egy komoly aggály. A kormány bármikor kérheti a Bizottságtól, hogy vizsgálja felül a megfelelést, a Bizottság pedig évente köteles értékelést végezni.
Ha azonban világossá válik, hogy nincs előrelépés – mint jelenleg is –, akkor nincs lehetőség újabb pénzek felfüggesztésére. Ez gond, mert a kormány saját számításokat végzett, és arra jutott, hogy ez az összeg elveszhet, és ezt a kockázatot vállalja is. De mi történne, ha a tét kétszer ennyi lenne? Ehhez viszont újra kellene indítani a mechanizmust.
Nem áll fenn a veszélye, hogy végül a magyar állampolgárok és civil szervezetek fizetik meg az uniós források elvesztésének árát, különösen a Kohéziós Alapból származókét?
A jogállamiság leépítéséért Magyarországon már most is súlyos árat fizetünk. Minden előrelépés ezen a téren megéri. Ez elvi kérdés.
Ha tudjuk, hogy ezek a források oligarchák zsebébe kerülnek korrupció útján, nem a meghatározott célokra fordítják őket, és ezek az oligarchák anyagilag is támogatják a rezsim megerősítését – akkor ez nem érinti az egész Európai Uniót?
Ez nem hiba, hanem a magyar hatalmi rendszer alapvető jellemzője. Akkor miért kellene az EU adófizetőinek ezt a rendszert tovább finanszírozni?
És ott van az EU hitelességének kérdése is. Nem árulás ez a jogállamhoz és az EU-hoz hű magyar polgárokkal – köztük sok fideszes szavazóval – szemben, hogy a Szerződések őre nem érvényesíti az Alapjogi Charta 2. cikkében rögzített értékeket és elveket?
Ha ezek az összegek valóban az ország javát szolgálnák, talán erősebb lenne az ellenérv.
Lát-e alternatívákat vagy életképes megoldásokat?
Az Európai Parlament és magyar önkormányzatok részéről is felmerült az a javaslat, hogy a támogatások elérését a magyar kormány megkerülésével, közvetlenül az Európai Bizottság által kezelt mechanizmusokon keresztül biztosítsák. A Bizottság azonban eddig nem volt hajlandó ezt az utat választani – bár ez az egyik utolsó lehetőség, hogy a források ne vesszenek el végleg.
Ez ösztönözhetné is a kormányt a feltételek teljesítésére, hiszen ebben az esetben független vagy ellenzéki polgármesterek által vezetett önkormányzatok kezdhetnék el a projektek megvalósítását, amelyek nem illeszkednek a kormány klientúráját finanszírozó céljaihoz – és megmutatnák, hogy képesek jól kormányozni és kezelni ezeket az ügyeket.
(MÚOSZ)
Fotó: helsinki.hu
