Freund Tamás, az Akadémia elnöke azt kérte az MTA új doktoraitól, hogy a cím birtokosaként legyenek nem csupán kutatóhelyük, hanem egyúttal az Akadémia „követei” is. Magyarázzák el – ha kell újra és újra –, hogy milyen módszerekkel és hogyan dolgozik a tudomány, és miként lehet a tudományosan megalapozott állításokat megkülönböztetni a hiteltelen, áltudományos nézetektől.
Az MTA-doktori eljárás független és szigorú, az egyes diszciplínák sajátosságait tiszteletben tartó tudományos követelményrendszer, amely egy vagy akár több évig tartó, nagyon sok szereplő bevonásával folyó eljárás eredményes befejezését igényli a címet megszerezni szándékozó kutatótól.
Pál Balázs akadémiai doktori értekezésében az idegrendszer működését alapvetően befolyásoló, ún. neuromodulációs hatásokat vizsgálta elektrofiziológiai, anatómiai és viselkedés-élettani kísérletekben.
Megállapította, hogy a szaglóhám kalciumion aktiválta kloridcsatornája nem fontos a szaganyagok érzékelésében. Az éberségi szintet és tudatállapotot alapvetően befolyásoló agytörzsi aktiváló rendszer igen fontos jelátvivő molekulája az acetilkolin, mely sokrétűen befolyásolja az idegsejtek serkenthetőségét. Az idegsejtek egyfajta elektromos aktivitása az M-áram, melynek kiváltásában szerepet játszik az acetilkolin.
Az M-áram tanulmányozásával kimutatta a szerepét a hallópálya működésében, illetve az idegsejtek tüzelési sajátságainak módosításában és a szomszédos sejtek működésének összehangolásában más agytörzsi aktiváló rendszerhez tartozó magvak, így a pedonculopontin tegmentalis mag (PPN), a raphe medialis és dorsalis idegsejtjeiben is. Feltárta az M-áramért felelős ioncsatorna egyik alegysége, a KCNQ4 hatásait számos agytörzsi idegsejttípus membrántulajdonságaira és olyan élettani működésekben, mint a cirkadián ritmus szabályozása és egyes idegi reflexek kiváltása.
Megállapította, hogy a PPN idegsejtjein érvényesülő neuromodulációs hatások egy része az idegrendszer egyik sejttípusának, az asztrociták aktivációjának mértékétől és időzítésétől függ. Igazolta az asztrocitafüggő idegsejt-aktiváció szerepét a sejtszintű tanulási folyamatokban és ennek életkorral kapcsolatos változásait.
Regéczi Ildikó akadémiai doktori értekezése a hazai Csehov-kutatás fontos műve, amelynek szellemisége és megállapításai szorosan következnek abból a több évtizedes, magas színvonalú kutatómunkából, amelybe saját tudományos munkássága éppúgy beletartozik, mint az eminens és kitartó tudományszervező tevékenysége, amelynek eredményeképpen ma a magyar Csehov-kutatásról mint plurális diszkurzusokat megengedő, tudományos műhelyeket összefogó kutatási irányzatról beszélhetünk.
A szerző vitathatatlan érdeme, hogy a kortárs hazai Csehov-kutatás kiváló kötetek, hazai és nemzetközi konferenciák sorában kapott teret és formát, továbbá hogy a magyar csehoviáda saját tudományos profilra tett szert, amelynek fontos jellemzője, hogy lépést tart a kurrens, nemzetközi Csehov-szakirodalom eredményeivel, ugyanakkor érzékenyen figyel a Csehov-műveket újraíró, adaptáló kortárs irodalmi és színházi jelenségekre.
Értekezésének legkomolyabb eredménye, hogy számos új eredményt hoz a csehovi szövegvilág értelmezése kapcsán, főképpen annak az erdélyi magyar költészetre tett hatásáról. Fontos új eredménye továbbá a Csehov-poétika integráló természetének és dinamizáló hatásának együttes körüljárása a 19‒21. századi orosz irodalmi korpuszon belül, valamint az orosz–magyar irodalom közötti újabb kapcsolódási pontok feltérképezése, új szövegtörténeti párhuzamok feltárása.
Pál Balázsnak és Regéczi Ildikónak köszönhetően a Debreceni Egyetemen ezzel 118-ra emelkedett az MTA Doktora címmel rendelkező, teljes munkaidőben alkalmazott oktatók, kutatók száma.
