A Debreceni Egyetem az elmúlt években jelentős fejlődésen ment keresztül: új kampuszokat hozott létre, erősítette nemzetközi kapcsolatait, és folyamatosan bővíti kutatási, oktatási és infrastrukturális lehetőségeit. Az intézmény célja, hogy egy európai szinten is meghatározó egyetemmé váljon. A Debreceni Nap Kossa Györggyel, az intézményt fenntartó Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnökével beszélgetett az egyetem jövőjéről, a felsőoktatás kihívásairól és a társadalmi felelősségről.
Milyen változásokat hozott a modellváltás az egyetem életében, és milyen eredményeket várnak a közeljövőben?
Az elmúlt évek egyik legnagyobb eredménye, hogy az egyetemnek sikerült végrehajtania az első hatéves intézményfejlesztési tervet. Ennek egyik kulcsa az volt, hogy az új modellben a döntések helyben születhettek meg, az intézmény saját fenntartót és valódi autonómiát kapott. Már nem évente kell küzdeni a költségvetésért, hanem hosszú távú tervek alapján működhet az egyetem. Az állam jogszabályi szinten egyenrangú partnerként kezeli az intézményt, így az egyetem már nem csupán egy költségvetési szerv, hanem szerződéses jogviszonyban működő, önálló entitás.
Ez hatalmas előrelépés az elmúlt évtizedekhez képest. Ha történelmi távlatban nézzük, 1947-ben, az egyetem államosításakor egy rossz döntés született: a korábbi egységes intézményt három külön részre bontották. Ez gátolta a tudományos együttműködéseket és a szinergiák kialakulását. Az egyetem ezt felismerve helyesen döntött az integráció mellett a 2000-es évek elején.
A 2021-es modellváltást követően a Debreceni Egyetem volt az első Magyarországon, amely a Munka Törvénykönyve alá helyezte dolgozóit, és megalkotta az életpályamodellt. Ennek egyik legfontosabb eleme a bérrendszer reformja volt: azonnali, 80%-os béremelést hajtottunk végre az oktatók körében, amelynek 50%-a teljesítményalapú lett. Ha a cél a kiváló teljesítmény, akkor ehhez ösztönzőrendszert is kell biztosítani. A bérezés mellett olyan szociális intézkedéseket is tervezünk, amelyek hozzájárulnak a hallgatók és dolgozók életkörülményeihez és jólétéhez.
Melyek ezek?
Fontos célunk a kollégiumi férőhelyek bővítése, amelynek keretében 600–1000 új férőhelyet hoznánk létre a következő években. Terveink szerint a rászoruló hallgatók számára fenntartott kollégiumi férőhelyeket különválasztanánk az emelt szintű, üzleti alapú diákszállásoktól. Ez nemcsak a hallgatók helyzetét javítaná, hanem az egyetemnek stabilitást adna, hiszen a szállásoknak önmagukban is fenntarthatóan kell működni, ráadásul a benne lakók veszik igénybe az egyetemi képzéseket.
Ezen kívül dolgozunk egy idősek otthona, vagy idősek parkja kialakításán is, amely elsősorban az egyetemen megöregedett és innen nyugdíjba vonult munkatársak számára nyújthatna megoldást szükség esetén. Sok oktató és kutató egész életét a tudomány szolgálatába állítja, de nincs családja, aki idős korában gondoskodhatna róla. Egy ilyen intézmény méltó és biztonságos környezetet biztosíthatna számukra. Reméljük, majd ebben is sikerrel járunk középtávon.
Milyen változások történtek az ösztöndíjrendszerben?
Az egyetem elkötelezett a tehetséggondozás mellett. A fenntartó alapítvány támogatásával az intézmény különböző ösztöndíjakat hozott létre, hogy támogassuk a legkiválóbb hallgatókat és kutatókat. A 70 legjobb hallgató számára állásajánlatot biztosítunk, valamint a három legjobb évente kutatási támogatást (grant-et) kap, amelynek összege az első helyezettnél 5 millió forint.
Emellett bevezettük a Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány Professzori Díjat, amelyet az adott év kiemelkedő tudományos tevékenységet végző oktatói pályázat alapján nyerhetnek el. Az elismeréssel havi 300 ezer forintos támogatás is jár, amelyet öt éven keresztül kapnak a nyertesek.
A tudományos publikációkat is ösztönözzük: azok a kutatók, akik D1-es vagy Q1-es minősítésű folyóiratokban publikálnak, jelentős anyagi támogatásban részesülnek. Ezek az intézkedések hozzájárulnak az egyetem nemzetközi beágyazottságának erősítéséhez.
Hogy áll a finanszírozás és az egyetemi autonómia kérdése?
Fontos célunk, hogy diverzifikáljuk bevételeinket, és ne kizárólag az állami finanszírozásra támaszkodjunk. Az egyetem autonómiája lehetőséget teremt arra, hogy gazdaságilag is stabil alapokon álljon, miközben hosszú távú fejlesztésekben gondolkodunk.
A következő hatéves intézményfejlesztési tervünkben 48 milliárd forintot szánunk a tudományos és innovációs tevékenység finanszírozására, amely hatalmas lendületet adhat az egyetem kutatói közösségének. Mindez összhangban áll az állammal kötött szerződéseinkkel, amelyek teljesítményalapú mutatókhoz kötik a finanszírozást.
Ha az egyetemek nem tudnának folyamatosan megújulni, akkor fokozatosan lemaradnának. Az Európa Tanács Monitoring Bizottsága nemrégiben látogatást tett, amelynek vezetője Papandreu, korábbi görög miniszterelnök volt. A delegációban részt vett továbbá a Bizottság titkára – egy francia szakember –, valamint egy észt képviselő is. Velük hosszan és érdemben tárgyaltunk. A megbeszélés rendkívül korrekt és konstruktív volt, amit a közös sajtótájékoztató is megerősített.
A volt miniszterelnök úr világosan kimondta: a Debreceni Egyetem rendben van. A sajtótájékoztatón arra kértem őt, hogy használja fel minden rendelkezésére álló eszközét annak érdekében, hogy a magyar felsőoktatást érintő méltatlan helyzet megszűnjön.
Szomorú, hogy a politika időnként eszközként használ egyes egyetemeket. Ezt korábban a televízióban is elmondtam: a felsőoktatási intézményeket nem szabad politikai célok szolgálatába állítani. A tudomány és az oktatás az emberiség fejlődését szolgálja, nem pedig egyéni vagy politikai érdekeket. A nemzetközi együttműködések célja az életminőség javítása, nem pedig az, hogy valaki rövid távú politikai előnyökhöz jusson.
Hogyan látja a felfüggesztett Erasmus és Horizon programok ügyét?
Az Erasmus és a Horizon programok ügyében is súlyos félreértések vannak. Fontos tisztázni, hogy az egyetemek ezekben az esetekben csupán adminisztratív közvetítők, a támogatások közvetlenül a hallgatókhoz és kutatókhoz érkeznek. Az egyetemek pénzügyi szempontból nem haszonélvezői ezeknek a programoknak, így az ellenük hozott döntések nemcsak rosszak, hanem indokolatlanok is.
Mindez egyértelműen politikai motivációkra vezethető vissza. Ezt nem politikai állásfoglalásként mondom, hanem tényként. A Debreceni Egyetem perben áll az Európai Unió Tanácsával – fontos különbség, hogy a nálunk járt monitoring bizottság az Európa Tanács szervezete és ez egy tágabb szervezet, mint az Európai Unió Tanácsa, mert minden európai országot magában foglal.
A független, nemzetközi szakértői elemzések is igazolják, hogy a Debreceni Egyetem autonómiája kiemelkedő Európában. Egy nemzetközi szakértői cég által készített elemzés szerint az akadémiai, szervezeti, gazdálkodási és munkáltatói autonómia tekintetében intézményként a Debreceni Egyetem az első két helyen szerepel Európa országrangsorába illesztve, egyetlen területen pedig a nyolcadik helyen áll.
A tárgyalások során a miniszterelnök elismerte, hogy politikusként neki is nehézséget okozott Görögországban az egyetemek nagyobb autonómiájának biztosítása. Két olyan ország képviselői is jelen voltak, amelyek a listán az utolsó helyek egyikén szerepelnek, és fel is tettem a kérdést: ha nálunk az egyetemi autonómia a legmagasabb szintű Európában, akkor miről beszélünk egyáltalán?
A Debreceni Egyetemet fenntartó alapítvány például ötfős döntéshozó testülettel rendelkezik, amelynek három tagja egyetemi polgár. Az ellenőrző testületben pedig a három tagból kettő egyetemi polgár, és az egyiküket a Szenátus delegálja. Ez azt jelenti, hogy az egyetem érdekérvényesítő képessége messzemenően biztosított. Mindezek fényében teljesen megalapozatlan az az állítás, hogy az egyetemek autonómiája sérült volna.
Bár a politika az európai források magyar modellváltók előli elzárásával megpróbál beavatkozni az egyetemi autonómiába, ez nem tudta megakadályozni a kutatásokat és az együttműködéseket. Jelenleg is ezer feletti nemzetközi kutatási projekt zajlik az egyetemen. Anyagi szempontból sem sikerült kárt okozni, hiszen az egyetem pótolta és pótolja is az esetleges kieső forrásokat, még ha nem is teljes mértékben, de tudja működtetni a rendszerét.
A cél az, hogy az egyetem stabil és fenntartható működését biztosítsuk, valamint az oklevelek munkaerőpiaci értéke folyamatosan növekedjen.
A Debreceni Egyetem vagyona, immár nem vagyonkezelésben, hanem tulajdonban az egyetem könyveiben szerepel. Ez biztosítja a valódi autonómiát és gazdasági stabilitást. Ezért az egyetem közösségének minden tagja – a portástól a rektorig – tulajdonosi szemlélettel kell, hogy gondolkodjon.
Milyen nemzetközi együttműködésekben vesz most részt a Debreceni Egyetem?
A külföldi egyetemek részéről növekvő támogatást tapasztalunk. Sok intézmény kifejezetten dacból is együttműködik velünk, ezzel is jelezve, hogy nem értenek egyet az egyetemeket érintő politikai döntésekkel.
Az egyetemek nemzetközi versenyben is állnak, hiszen a felsőoktatás ma már globális piac. Minden ország igyekszik a legjobb szakembereket képezni, hiszen ez közvetlen hatással van a GDP növekedésére is. Mi a Debreceni Egyetemen nem a hazai egyetemekkel kívánunk versenyezni, hanem a nemzetközi színtéren szeretnénk előrelépni.
Célunk, hogy olyan intézményeket előzzünk meg, mint a prágai Károly Egyetem vagy a krakkói Jagelló Egyetem. Egyes mutatókban ez már sikerült is, sőt, a legutóbbi QS fenntarthatósági rangsorban a Debreceni Egyetem az egyetlen magyar egyetemként bekerült a világ top 100 intézménye közé a környezeti hatások kategóriához tartozó fenntarthatóság területén.
Az egyetem célja, hogy a világ vezető intézményeivel közös diplomaprogramokat és csereprogramokat hozzon létre. Jelenleg is folynak tárgyalások több kiemelkedő egyetemmel, például:
- az Egyesült Államok legnagyobb agrárképző egyetemével közös agrárprogramról,
- a Karolinska Intézettel és az Oxforddal való együttműködésről,
- a legtehetségesebb hallgatók külföldi tanulmányútjainak támogatásáról, amelynek keretében az egyetem fizetné a tandíjat, a hallgatóknak pedig szerződésben vállalniuk kellene, hogy visszatérnek az intézménybe és tudásukat itthon kamatoztatják.
A kuratóriumnak és az egyetem vezetésének nem rövid távban kell gondolkodnia. Ahogy az egyik megbeszélésen is megfogalmaztam: ha 500 évig volt egyetem, akkor 500 év múlva is legyen.
Mi most az egyetem küldetése?
Egy ilyen intézménynek az értékek mentén kell haladnia, és a legfontosabb érték maga az ember. Ezt az egyetemnek soha nem szabad elfelejtenie. A küldetésünk egyik alapja, hogy az értékdeficitet pótoljuk, mind a fiatalok, mind a tágabb közösség szintjén. Ez nem politikai kérdés, hanem arról szól, hogy melyek a valódi értékek.
Nemrég olvastam egy kutatást, amely szerint az Egyesült Államokban a 26 és 60 év közötti korosztály 20-25%-ának egy év alatt nem volt semmilyen emberi interakciója. Ez riasztó adat, amely azt mutatja, hogy hova vezethet az értékek elvesztése.
Egyetemként értékeket kell képviselnünk. Éppen ezért fontos, hogy az oktatóink ne befolyásolják a hallgatók világnézetét, hanem ismertessék meg velük a különböző nézőpontokat, és hagyják, hogy ők maguk alakítsák ki saját véleményüket. Egy fiatal másképp gondolkodik 20 évesen, mint 50 évesen, és meg kell hagyni számára a lehetőséget, hogy saját tapasztalatai alapján hozza meg a döntéseit.
Az egyetemnek arra kell törekednie, hogy az oklevelek értéke a munkaerőpiacon minél magasabb legyen. Emellett reméljük, hogy olyan generáció nő fel, amely visszatér az emberi és közösségi értékekhez, és felismeri, hogy a boldogság nem csupán anyagi kérdés.
Ma azt látjuk, hogy a társadalom egy része téves értékeket követ. Egy szülő évekig spórol, hogy a gyermeke saját lakáshoz jusson, de a fiatal azt mondja: „Én egy panelba nem költözöm be.” Ez értékvesztést jelent, hiszen az adott lakás a szülők kemény munkájának eredménye.
A tudás önmagában is hatalmas érték, amelyből az ember egész életében élni tud. A hallgatóknak azért kell az egyetemre jönniük, hogy tudást szerezzenek, és ennek kell a fókuszban maradnia – függetlenül attól, hogy az oktatást a szüleik, az állam vagy saját munkájuk finanszírozza.
Felértékelődött a vállalatok szerepe a tehetséggondozásban?
Pályafutásom során azt tapasztaltam, hogy a belső tehetséggondozás egyre inkább háttérbe szorul. Régen a nagyvállalatok felismerték a saját tehetségeiket és segítették a fejlődésüket. Ma sok vállalat inkább külső munkaerőt keres, ahelyett hogy a saját embereiket képeznék.
Saját példámon keresztül is látom, hogy milyen fontos a szervezeten belüli fejlődési lehetőség. Egy nagy szervezetben igenis meg kell adni az esélyt arra, hogy valaki egy alacsonyabb pozícióból akár vezetővé is válhasson – természetesen ehhez tudás, akarat és sok munka kell. Az egyetemnek is fel kell ismernie a saját tehetségeit, hiszen ha egy ilyen intézmény nem képes erre, akkor ki más lenne?
Az élet folyamatos tanulás. A „lifelong learning” nemcsak egy divatos kifejezés, hanem egy valós élettapasztalat. Mindenki követ el hibákat – aki azt állítja, hogy soha nem hibázott, az nem mond igazat.
A fiatalok is tapasztalatok útján tanulnak. Amikor a szüleink, nagyszüleink figyelmeztettek minket valamire, sokszor legyintettünk, majd később ugyanabba a „pocsolyába” léptünk. Ez azonban része az életnek, és éppen ezért fontos, hogy a szervezetek is felismerjék a kockázatokat, és tanuljanak belőlük.
Minden szervezetnek – így az egyetemnek is – számos kockázati tényezővel kell számolnia, például:
- Humán kockázat (pl. szakemberhiány, oktatói elöregedés),
- Gazdasági kockázat (pl. finanszírozási kihívások),
- Jogi kockázat (pl. szabályozási változások),
- Szakmai kockázat (pl. innovációs és kutatási területek fenntarthatósága).
A hibák természetesek, de nem szabad szándékosnak vagy ismétlődőnek lenniük. Ha valaki hibázik, nem megtaposni kell, hanem segíteni abban, hogy tanuljon belőle. A legjobb szakemberek sokszor azok, akik már megtapasztalták a kudarcot, mert ők már tudják, hogyan kell elkerülni azt.
Mesterséges intelligencia-kurzus indul a Debreceni Egyetemen
Hogyan zajlik a döntéshozatal?
Egy ekkora intézmény esetében a döntések nem egyetlen ember kezében összpontosulnak. A kuratórium is testületi döntéseket hoz, mert nincs egyetlen ember sem, akinél a „bölcsek köve” lenne. Ha egy kérdésben vita alakul ki, akkor azt ki kell tárgyalni, és közös nevezőre kell jutni.
Egy egyetem esetében az alaptevékenység – az oktatás és kutatás – nem lehet vita tárgya, hiszen ez az intézmény működésének alapja.
A megfelelő kockázatkezelési rendszerek kiépítése kulcsfontosságú. Az ipar számos területén – például az autó- és repülőgépiparban – szigorú minőségbiztosítási és kockázatkezelési elvek működnek. Egy repülőgépnél a legfontosabb elv: az első a biztonság. Ha egy autó vagy repülőgép fékrendszere hibás, az emberéletekbe kerülhet.
Ugyanez igaz egy egyetemre is. Bár itt a kockázatok más természetűek, a szabályozottság, a minőségbiztosítás és a felelős döntéshozatal elengedhetetlen.
A Debreceni Egyetem nemcsak oktatási és kutatási intézmény, hanem egészségügyi ellátást is végez, ami további felelősséget és kockázatokat jelent. Ezért is elengedhetetlen, hogy a felelős és átgondolt működés minden szinten beépüljön az intézmény kultúrájába. Minden munkatársnak a saját területén kell hozzájárulnia a közös fejlődéshez, és ha ezt sikerül megvalósítani, az egyetem már hatalmas lépést tett előre.
Február végén kerül sor az egyetem évindító rendezvényére, ahol ismét bemutatásra kerülnek az egyetem gazdálkodásának és fejlődésének kiemelkedő eredményei. A számok egyértelműek: az egyetem soha nem volt ilyen stabil pénzügyi helyzetben, a saját tőkéje több száz százalékkal nőtt, az eszközállománya jelentősen gyarapodott. Mindezt anélkül értük el, hogy részvényeket vagy külső tőkeinjekciót kaptunk volna – kizárólag a saját ingatlanvagyonunkra, tudásunkra és tevékenységünkre építve.
Ez a siker egyértelműen annak köszönhető, hogy egységesen, békében tudtunk haladni. Az egyetem fejlődése nemcsak az intézménynek, hanem az egész országnak előnyös. Az állam felismerte, hogy Magyarország legnagyobb értéke a humán tőkéje. Nem vagyunk nyersanyag-nagyhatalom, nem vagyunk globális pénzügyi központ, de a tudásra és az innovációra építhetünk.
Ezért is fontos, hogy a kormányzat tiszteletben tartja és betartja az egyetemekkel kötött szerződéseket. Ez nem politikai kérdés, hanem hosszú távon az ország versenyképességének alapja. A gazdasági nehézségek idején is csak a tudásba való befektetés jelenthet kiutat. Ugyanakkor ez felelősséget is jelent az egyetem számára: a kapott forrásokat hatékonyan kell felhasználni, és minden pluszbevételt vissza kell forgatni a fejlesztésbe. Az egyetem működési modellje ezt biztosítja, hiszen innét pénzt kivenni nem lehet – csak befektetni és építeni.
A Debreceni Egyetem legnagyobb értéke a benne dolgozó kiváló szakemberek közössége. Az egyetem és a kuratórium munkájában olyan kiemelkedő tehetségek vesznek részt, akik példamutató tudással és tapasztalattal rendelkeznek. Személy szerint is nagyra becsülöm a professzorokat és kutatókat, akiknek a tudása megkérdőjelezhetetlen, és akik nap mint nap hozzájárulnak az egyetem sikeréhez.
Ezért is különösen fontos, hogy az egyetem autonómiájával élni tudjunk, és a testület döntései valóban az intézmény hosszú távú sikerét szolgálják. Az eredmények azt mutatják, hogy a jelenlegi működési modell stabilitást, fejlődést és előrelépést biztosít.
Az egyetem az elmúlt négy évben minden alkalommal infláció feletti béremelést biztosított munkatársainak. Ezeket a forrásokat nem külső segítséggel, hanem saját teljesítményéből teremtette elő. Az egyetem gazdálkodási fegyelme és stratégiai tervezése tette lehetővé ezt a növekedést.
Ezért is különösen fontos, hogy minden egyetemi polgár megértse: a siker közös felelősség. Nem szabad, hogy belső viták vagy egyéni érdekek akadályozzák a szervezet fejlődését. Az egyetem nemzeti és egyetemes érték, amelynek stabilitása és jövője közös ügyünk.
Zökkenőmentes volt a modellváltás?
A Debreceni Egyetem működési modellje nem új keletű. Már 1538-ban, az intézmény megalapításakor a város és az egyház biztosította a működés alapját, de a döntéseket egy független testület hozta meg. Ugyanez volt a helyzet 1912-ben, amikor az egyetem modernkori elődje létrejött: a magyar parlament döntött a fejlesztésről, a város földterületet biztosított, de a működés független maradt.
Sajnos 1947-ben ezt a rendszert felrúgták, az egyetemet államosították, és három külön intézményre osztották fel. Ez egy hibás döntés volt, amely megtörte a korábbi szinergiákat. Szerencsére az egyetem fejlődése nem állt meg, és az integráció révén mára ismét egy egységes, erős tudományos központ jött létre.
A Debreceni Egyetem szorosan együttműködik a várossal, ami kulcsfontosságú a hosszú távú fejlődés szempontjából. Az egyetem nem elszigetelt intézmény, hanem a város és a régió fejlődésének motorja. A közös cél az, hogy Debrecen és az egyetem együtt erősödjön, és a nemzetközi térben is egyre nagyobb elismertséget szerezzen.
Sajnos más városokban nem mindenhol valósult meg ez az összhang. Sok helyen az egyetem és a városvezetés között nincs meg a kellő együttműködés, pedig ez mindkét fél számára hátrányt jelent. Debrecen esetében viszont egy szoros, szimbiózisra épülő kapcsolat alakult ki, amely nem politikai alapon, hanem közös érdekek mentén működik.
Mely campusokon várható újabb fejlesztés?
A Debreceni Egyetem célja, hogy közelebb vigye az oktatást azokhoz a térségekhez, ahol erre igény mutatkozik. A már meglévő szolnoki és siófoki kampuszok példája jól mutatja, hogy a megfelelő egyetemi jelenlét nemcsak az oktatás színvonalát emeli, hanem az adott régió gazdasági fejlődéséhez is hozzájárul.
A jövőben is további fejlesztések várhatóak, hiszen egyértelmű, hogy az egyetem növekedése és terjeszkedése egyaránt fontos cél. A Debreceni Egyetem ma Magyarország egyik legjelentősebb felsőoktatási intézménye, és a cél az, hogy nemzetközi szinten is egyre előkelőbb helyet foglaljon el.
A felsőoktatási piac nyitott és liberalizált, így minden egyetemnek megvan a lehetősége arra, hogy képzéseit különböző helyszíneken meghirdesse. Ahogyan az ELTE Szombathelyen, az Óbudai Egyetem Székesfehérváron vagy a győri egyetem más városokban is jelen van, miért ne tehetné meg ezt a Debreceni Egyetem is?
Ezen nem megsértődni kell, hanem dolgozni és alkalmazkodni a változásokhoz. Ha mi a kor kihívásainak megfelelően fejlesztünk és építkezünk, az nem más egyetemek ellen irányul, hanem a fejlődést és a versenyképességet szolgálja. Nem ellenségként tekintünk más intézményekre, hanem együttműködő partnerekként, hiszen a magyar felsőoktatás akkor lesz igazán erős, ha az egyetemek képesek együttműködni és kiegészíteni egymás tudását.
Egyes területeken más egyetemek kiemelkedőek, és mi ebből profitálhatunk. Hasonlóan, mi is tudunk olyan kutatási eredményeket és képzési lehetőségeket nyújtani, amelyek mások számára hasznosak lehetnek. A közös kutatások és együttműködések révén olyan eredményeket érhetünk el, amelyek mindenki számára előnyösek.
Fejlesztéseink során nem szórakozóhelyeket vagy nyaralókat építünk, hanem valódi oktatási központokat. Például Siófokon egy új egyetemi kampuszt hozunk létre, amely a régió fiataljai számára biztosít magas színvonalú továbbtanulási lehetőséget. Nem kell több száz kilométert utazniuk egy megfelelő képzésért, hiszen a lehetőség helyben adott lesz.
Milyen szerepe van a Debreceni Egyetemnek a határon túli magyar közösségek támogatásában?
A Debreceni Egyetem nemcsak Magyarországon, hanem a határon túli régiókban is fontos szerepet vállal. Erdélyben, a Felvidéken és Kárpátalján olyan képzési lehetőségeket kínálunk, amelyek segítik az ott élő fiatalokat abban, hogy helyben tanulhassanak és ne kényszerüljenek elvándorolni.
Debrecen az elmúlt évtizedekben természetes régióközponttá vált, és az egyetemnek is hasonló szerepe van: nemcsak a városban, hanem az egész térségben meghatározó tudományos, oktatási és gazdasági központ. A hatása 5 millió emberre terjed ki, hiszen a tudomány és az oktatás nem ismer határokat. Ahogyan ezt is hangsúlyoztam: a tudomány mindig összeköti az embereket, és a fiatalok együttműködése nem áll meg országhatároknál.
A Debreceni Egyetem jövője nem néhány évre, hanem évszázadokra szól. Hiszem, hogy 500 év múlva is létezni fog, és remélem, hogy az egyetem akkor az 1000 éves jubileumát ünnepli majd. Mi most ennek az alapjait rakjuk le, és az a célunk, hogy a jelenlegi közösség is értse és érezze ennek a jelentőségét.
Az egyetem mindenkit egyformán fogad: nem számít a vallás, a nemzetiség, a politikai nézet vagy az identitás. Az egyetlen dolog, ami számít, az a tudás. Az egyetem nem politikai tér, hanem egy hely, ahol az oktatók a lehető legjobb tudásukat adják át, a hallgatók pedig ezt elsajátítják.
A tudás nem csupán lehetőség, hanem felelősség is. Egy hallgatónak az a feladata, hogy minél többet tanuljon, hiszen ettől függ a jövője. Az egyetemek világszerte versenyeznek a legjobb diákokért, és csak azok boldogulnak, akik valóban tudást szereznek.
Sok külföldi és fizetős hallgató példát mutat ezen a téren: ők tudják, hogy a tanulásuk pénzbe kerül, ezért komolyan veszik az oktatást. Ezt a szemléletet itthon is erősíteni kell. Az állami finanszírozás sem „ingyenpénz” – azt a társadalom biztosítja, ezért minden hallgatónak felelőssége, hogy ezt becsülje meg és kiváló teljesítményt nyújtson.
Hogyan lehetne még fejleszteni a külföldi kapcsolatokat?
Nyugat-Európában a PhD-hallgatók és kutatók forognak különböző egyetemek között, hogy szélesebb látókörrel és tapasztalattal térjenek vissza. Ezt a modellt mi is elindítjuk, de nemcsak PhD-szinten, hanem alapképzés és mesterképzés esetében is.
Például egy hallgató Debrecenben végezheti az alapképzését, majd egy külföldi egyetemen folytathatja a mesterképzését. Utána pedig, szerződés alapján, visszatérhet hozzánk, hogy az itt szerzett tudást továbbadja a következő generációnak. Ezzel egy erős tudományos vérkeringés jöhet létre, amely mind az egyetemnek, mind a hallgatóknak előnyt jelent.
Már most tárgyalunk a világ vezető egyetemeivel, hogy kiváló hallgatókat küldhessünk ki, és cserébe mi is fogadhassunk nemzetközi tehetségeket. Ez az együttműködés nemcsak az egyetem presztízsét növeli, hanem hosszú távon a magyar felsőoktatás versenyképességét is erősíti.
A Debreceni Egyetem már 1538 óta nemzetközi együttműködésekben gondolkodik. Az egyetem a Református Kollégium örökségét viszi tovább, amely már akkor kapcsolatban állt a Genfi Egyetemmel, az Utrechti Egyetemmel és a Wittenbergi Egyetemmel (ennek az Aula festett díszablakai állítanak emléket), valamint más vezető európai intézményekkel. Erasmus és Zwingli hatása is érezhető volt, hiszen a tudomány mindig határokon átívelő érték volt.
A múlt tapasztalatait nem szabad elfelejteni. Egy ország vagy intézmény, amely megtagadja a múltját, az identitás nélkül marad. A hagyományok tisztelete és a jövőbe tekintő innováció egyaránt szükséges ahhoz, hogy egy egyetem sikeres és fenntartható legyen.
A Debreceni Egyetem ezt az utat követi – és ha így teszünk, akkor még évszázadokig meghatározó intézmény maradhatunk.
– N. Nagy Sándor –
