Egy lehetetlen világban nyíló szerelem hervadásra ítélt történetét meséli el Bing Liu rendező legújabb filmjében, ahol az ígéret földje sivár és színtelen tajga, a szerelem pedig korán lenyíló különleges, nem őshonos virág. A Brad Pitt executive producersége mellett létrejött Felkészülés a következő életre (Preaparation for the Next Life) ennek ellenére nem negatív kicsengésű film, bár komoly politikai és társadalmi kritikát fogalmaz meg.
“Milyen messzire tudsz futni, apa?” – ezzel a mondattal nyit Aisha, a kora húszas éveit taposó, illegálisan Amerikába emigrált ujgur lány – amit ekkor még nem is tudunk róla. A kérdés metaforikusan végigszövi a film teljes anyagát és igazából Aisha a kérdést magának teszi fel, miközben papírok, barátok, családtagok és ismerősök nélkül próbál talpon maradni egy rideg világban, amit a távolból mindenki az ígéret és szabadság földjének képzel.
De éppen ez a két dolog hiányzik leginkább a valóságban – az ígéret és szabadság – ahol Aishát üldözi az idegenrendészet és a rendezetlen helyzete béklyóba köti az összes lehetőségét: az ujgurokra idegenként tekintő New York-i kínai ‘maffia’ munkaerőpiaca. A teljes kilátástalanságban egyetlen dolog lebeg Aisha szeme előtt: erősnek maradni. Minél messzebbre futni. És itt teljesedik be a magyarok által jól ismert madách-i idézet is, bármilyen kilátástalan is a helyzet, maradj ember, mert az ember elrendeltetett léte, hogy “Ember, bízz és bízva bízzál.”
A történet főhőse nem keresi, de belebotlik a szerelembe és mivel nem a Micsoda nő!-t nézzük, hanem Atticus Lish 2014-ben megjelent regénye alapján íródott független filmet, ezért a happy end is elmarad. Aishe nem egy kifinomult, milliomos üzletemberbe szeret bele első látásra, hanem az eleinte életvidám bohémnak tűnő, de később poszttraumás depresszió jeleit mutató, a közel-keleti harcokból visszatért 22 éves amerikai veteránba. A házasság lehetősége akár a remélt amerikai lét perspektíváját is megnyithatná Aishe előtt, ám a szerelmükre hamar ránehezedik a kilátástalanság.
(Words: 291 x Chars: 2051) XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXAz Aise-t alakító Sebiye Behtiyar hitelesen hozza a karaktert és a szemében eredendően van valami mélyen gyökerező szomorúság, amit Aishe az elhagyott szülőföld, az elvesztett apa és a hátrahagyott anya miatt érezhet.
A film komoly társadalmi és politikai kritika is, amelyben Bing Liu rendező Atticus Lish szavait felerősítve érezteti, hogy a lenézett illegális bevándorlók Amerikában csupán emberek, akik a jobb élet reményében hagyják maguk mögött a hazájukat és alázatos, szívós munkával próbálnak egyről a kettőre jutni. Ám, ha a hivatalos szervek a nyomukba erednek, akkor a nyomás alatt illegális cselekedetekre (pl. hamis igazolvány vásárlása a fekete piacon a több munkalehetőség miatt) sarkallhatják őket. Aishe története is egy igazolás arra, hogy, ha a hatalom empatikusabb módszerekkel közelítene az illegális bevándorlók problémájához és célul tűzné ki a minél előbbi integrálásukat, akkor hamar a társadalom hasznos tagjává válhatnának és nem a további illegális cselekedetek, végső esetben a bűnözés irányába sodornák ezeket a nehéz sorsú, de jószándékú embereket. Liu másik gyenge pontját is feszegeti az amerikai társadalompolitikának: a tizenévesen háborúba küldött amerikai katonák kérdését, akik gyakran komoly fizikális és mentális betegségekkel térnek vissza a frontokról, fiatalon elrontott élettel és jövővel, ráadásul egy egész életen át tartó állami ellátásra és támogatásra szorulnak.
Bing Liu filmje szeptember 5-én került az amerikai mozikba az Amazon MGM gondozásában.
– Vida Virág –
