Nem vitás, hogy a DVSC az ősz mérkőzését játszotta a hétvégén a Nyíregyháza ellen. Véleményem szerint ez mindig, minden körülmények között hatpontos összecsapásnak számít. Kár, hogy néhány játékosunk ezt a pályán – különösen a második félidőben – nem volt képes felfogni. Tisztelet a kivételnek. Egy éjszaka alvás után, még mindig a sokk hatása alatt próbálom felidézni a vasárnapi meccset.
Pedig jól indult
Kincstári optimizmus nélkül is bizakodóak voltunk vasárnap. A Loki jól kezdte a bajnokságot, hét megszerzett ponttal ott volt az élmezőnyben. A Nyíregyháza ezzel szemben eddig botladozott, így minden adott volt ahhoz, hogy egy győzelem esetén – még ha ideiglenesen is – átvállaljuk a tabella élét. A hangulatra sem lehetett panasz: jól fogytak a jegyek, a nézőszám bőven tízezer fölé kúszott, ami manapság ritka. A meccs közbeni hivatalos adat szerint 12.646 néző volt jelen – ami igazán szép szám. Eddig jellemzően csak a Ferencváros elleni meccsek vonzottak körülbelül ekkora tömeget. Sajnos abban is biztos vagyok, hogy egy ideig nem látunk ennyi embert a Nagyerdőn – főleg azok után, akik végignézték a második félidőt…
A körítés remek volt – a beléptetés már kevésbé
Vasárnap reggel még néhány esőfelhő áztatta Debrecent és környékét, de mire kiértem a Víztoronyhoz, a MatchDay Fesztivál helyszínére, tökéletes futballidő lett. A hangulat is kiváló volt: debreceniek és diósgyőriek együtt söröztek, a gyerekek pedig ügyességi játékokkal szórakoztak. A sör verhetetlen áron – 590 forintért – volt kapható, a Loki-burger pedig 1000 forintos árával szinte ajándéknak tűnt, különösen, hogy még ízletes is volt. Innen indultunk a stadion felé, ahol már sejteni lehetett, hogy gond lesz a beléptetéssel.
Sokan váltottak jegyet, köztük sok „divatszurkoló” is, akik közül többen azt sem tudták, hogyan kell használni a beléptető kaput. Aki pedig a sörfesztiválról érkezett vagy épp csak „kicentizte” az időt, az lemaradt a kezdésről. A sípot egyébként a tavasszal botrányosan tevékenykedő Bognár Tamás fújta. Nekem személy szerint sikerült beérni kezdésre, a stadionban pedig fergeteges volt a hangulat – zászlóerdők és rigmusok kíséretében.
Az első félidő – majdnem tökéletes volt
A kezdőcsapatot böngészve kiderült, hogy Lang betegség miatt kimaradt, helyét Hofmann vette át. Gordic is bekerült, míg Szécsi meglepetésre Da Costa helyett kezdett. Mindkét szurkolótábor kitett magáért: a hazaiak füstbombákat, görögtüzeket, hanggránátokat vetettek be, ami garantáltan retorziókat fog eredményezni a következő hazai mérkőzésre – ismerve az MLSZ hozzáállását. Természetesen a szurkolók ezt szóvá is tették, és a vendégek is kaptak néhány „baráti gondolatot”.
A 16. percben Szűcs egy remek távoli lövéssel mattolta Kovácsot – felrobbant a stadion. A két tábor ezután némi „tűzszünetet” tartott, és sztereóban küldtek jókívánságokat az MLSZ felé. Ez nagy szó, figyelembe véve a két tábor közötti nem túl baráti viszonyt. Persze a béke nem tartott sokáig – gyorsan visszatért a megszokott adok-kapok. A pályán eközben továbbra is a Loki uralta a mérkőzést, és több lehetőség is adódott a második gól megszerzésére, de ezek kimaradtak. A szünet előtt Vajda állt be a jól játszó, ám megsérült Guerrero helyére.
A félidőben sajnos megint szembesültünk az örök problémákkal: a büfék és sörcsapok túlterheltek, a hot-dogos elesett, így jóformán csak a mosdót tudtuk használni. Ezen ideje lenne már változtatni. Akkor még nem sejtettük, hogy mindez eltörpül majd ahhoz képest, ami a második félidőben várt ránk…
“Nem érdemeltük meg ezt a vereséget” – Sergio Navarro a Szpari elleni kudarcról
Sokkoló második félidő – rossz cserék, történelmi vereség
Úgy tűnt, a játékosok a félidő elején még az öltözőben maradtak – a 47. percben Edomwonyi némi kavarodás és lökdösődés után befejelte a labdát a dermedten álló Varga kapujába. Bár volt VAR-vizsgálat, Bognár – ahogy tavasszal is – most is középre mutatott. Az 58. percben Kocsis egy remek kényszerítő után kapufát lőtt, de ezen kívül már alig volt helyzetünk. Bárány és Gordic lecserélése után gyakorlatilag eltűntek a támadásaink. A csereként beállók nem hoztak pluszt a játékba, különösen bosszantó volt látni Yougát és Komáromit a padon, miközben a pocsékul játszó Bermejo kapott lehetőséget – érthetetlen döntés Sergio Navarrótól.
A végén aztán a tétova passzolgatás megbosszulta magát: egy újabb pontrúgás után Keita betalált, ezzel a Nyíregyháza történelmi győzelmet aratott Debrecenben – ilyenre még nem volt példa a két csapat történetében. A csapat sietve, vert seregként vonult az öltözőbe, a szurkolók pedig jogosan kérték számon a második félidőt. Stadionon kívül akadt egy érthetetlen, mondhatni Darwin-díjas alakítás egy Nyíregyháza-mezes szurkolótól – teljesen megfeledkezve magáról – próbált parádézni a hazaiak között, de ünneplés helyett néhány nyakassal és rendőri kísérettel zárta az napot.
A lefújás után – bánat sörbe fojtva
A meccs után sokan próbálták a sörfesztiválon enyhíteni a csalódást, de a többségen eluralkodott a letargia. Engem személy szerint még egy korsó, whiskys hordóban érlelt meggysör sem tudott felvidítani. Hasonló érzésem legutóbb akkor volt, amikor két éve a Rapid Wien öt gólt rámolt be nekünk – napokig nem tudtam napirendre térni.
– Faragó László –
