Felföldi József debreceni nagyvállalkozó folyamatosan állást foglal politikai és közéleti témákban a közösségi oldalain. Bejegyzései időnként megosztják követőinek véleményét, gyakran kap hideget és meleget is, de a posztjaira érkező több ezer reakció jelzi: nagyon is számít a véleménye.
Beszélgetésünk apropóját az adta, hogy az üzletember erősen távolodni látszik az általa korábban kedvelt kormánypárttól.
Legutóbb három éve készítettünk önnel interjút. Akkor úgy fogalmazott, bár velük szemben is kritikus, inkább a Fideszhez húz. Az utóbbi években viszont szinte naponta beleszáll Orbán Viktorba, a miniszterelnök családtagjaiba, és a kormánypárti holdudvar más szereplőibe. Mi változott?
Messzebbről indítanék. Debrecen alapvetően egy mezőgazdasági jellegű város (lenne). Rendszeresen járok külföldön, Nyugat-Európában, és üzletfeleim jelentős része a debreceni párossal azonosítja a cívisvárost. De remek lehetőségeink lennének a zöldségtermesztésre. Itt van nekünk a torma, a cékla, a paradicsom, a káposzta, a napérlelte paprika. Jöttek helyettük az akkumulátorgyárak! Ez a debreceniekre rákényszerített, erőltetett iparosítás tette be nálam a kaput. Amellett, hogy jelentős környezetterheléssel járnak, legyen bármilyen monitoring felettük, az akkugyárakban mindig ott lesz a veszélyfaktor. Az sem mellékes, hogy borzasztóan rontják a városképet. Nemrég, amikor Budapestről tartottam hazafelé, Debrecen határában haladva percekig csak gyárakat és ipari létesítményeket láttam. Debrecen infrastruktúrája sincs felkészülve több ezer vendégmunkás kiszolgálására.
Rendszeresen támadja Orbán Viktort és családját, “Lölőt”, Rogánt, és akit csak ér a Fidesz körül. Mi szúrja ennyire a szemét?
Én sokáig, évtizedekig hittem Orbán Viktorban és pártjában. A 90-es évek végén, a 2000-es évek elején még nagyon más volt az üzenetük. Sokan emlékeznek még rá, akkor egy polgári Magyarország építését ígérték nekünk. Ezzel, akkor teljes mértékben tudtam azonosulni. Viszont nem én változtam meg, hanem Orbán és a Fidesz. Ez már valami nagyon más. Nagy csalódás számomra, hogy a miniszterelnök elsősorban a saját családja és holdudvara gyarapodását tartja szem előtt, és rengeteg adófizetői pénz veszett oda a hóbortjai miatt. Nem csoda, hogy az értelmiség már rég szakított a Fidesszel.
Rengeteg emberrel beszélgetek, az utcán is lépten-nyomon megállítanak, tizenévesek írnak rám a Facebookon. Óriási a baj Magyarországon.
Legutóbb egy debreceni tanárnővel váltottam néhány szót, és dőlt belőle a panasz. Nem is akartam elhinni, hogy mindössze 400 ezer forint a fizetése, és hogy meg tudjon élni, másodállásban taxiznia kell.
Persze sorolhatnám a szokásos problémákat: brutális forráshiánnyal küzd a magyar oktatás és az egészségügy is. Szóval mehetne sokkal jobb helyre is az a pénzt, amit elvesznek tőlünk.
Vagy ott vannak a fiatalok. Jelentős részük minimálbér-közeli fizetésből próbál megélni, miközben a különböző költségek, különösen a lakásbérlés, az élelmiszerárak rohamosan emelkednek. A boltban egyre több minden luxusnak számít. Nemcsak a fiatalok, de sokszor még a dolgozó, családos emberek számára is. Közben az áfa 27%, ami Európában a legmagasabb, ez szinte mindenre rátesz még egy lapáttal. Munkahelyet találni sem egyszerű, és ha sikerül is, gyakran olyan pozíciók jöhetnek szóba, amelyek alulfizetettek, vagy teljesen kilátástalanok, nincs bennük előrelépési lehetőség.
A kormány határon túliakhoz való viszonya sincs ínyemre. Én nagyon szeretem a külhoni magyarokat, de azt vallom, aki nem ide adózik, nem itt él életvitelszerűen, annak ne legyen szavazati joga a magyar választásokon.
Orbán állandóan ellenségeket keres, brüsszelezik, ukrajnázik, holott az elmúlt 15 év kudarcait – elszáguldottak mellettünk a szlovákok, kanyarban előznek a románok, és a bolgároknál jön az euró – nem lehet mások nyakába varrni.
Ön is ukrajnázott, pontosabban zelenszkijezett, amikor Trump csuklóztatta az ukrán elnököt…
Az kizárólag Ukrajna egyes magyarellenes lépései miatt történt.
Azt írta, a saját bőrén is érzi már a “maffiaállam” tevékenységét.
Így van. Ne szépítsük, ez egy maffia, ami egy családtagomon keresztül megpróbálta elvenni tőlem azt, amit én egy életen át felépítettem. Nem én vagyok az első, és valószínűleg nem is az utolsó nagyvállalkozó, akit Fidesz-közeli körök megpróbálnak kisemmizni. Volt olyan próbálkozás is, hogy a 300 embert foglalkoztató cégemet potom 180 millióért akarták megvenni. 20 milliárd forinttal így is sikerült megkárosítaniuk. (Erről itt írtunk bővebben – a szerk.)
Elfordult a Fidesztől, de helyi szinten ez kevésbé érhető tetten. Tavaly kampányolt Papp László újraválasztása mellett, sőt, konkrétan ki is mondta, hogy “Laciból kellene több”. Ezt ma is tartja, a debreceni polgármester “kollárkingázása” és egyéb furcsa megnyilvánulásai ellenére?
Nekem továbbra is meggyőződésem, hogy Papp László hozzám hasonlóan rajong Debrecenért, szívügyének tekinti a város fejlődését. Más kérdés, hogy számos esetben “felülről” kap bizonyos utasításokat, amelyeket tetszik, nem tetszik, végre kell hajtania. Ahogyan korábban is hangsúlyoztam, tudomásom szerint a debreceni városvezetésben sincs egyetértés az akkugyárasítás témakörében, és szerintem a polgármester sem akarta ezt.
Ami pedig a “kollárkingázást” illeti, ez a sárdobálás hozzátartozik (sajnos) a politikához. Csakúgy, mint Orbán hírhedt poloskázós beszéde. Nem süllyednék le erre a szintre. Ezen is szeretnék változtatni a három éve meghirdetett mozgalmammal.
Felföldi József: nem minden fideszes rossz ember, Laciból kellene több
Ez a Fel-földieink Facebook-csoport? Mi a célja vele?
Igen, ez az. Szeretnék párbeszédet folytatni. 17 ezer taggal ez már kijelenthető, hogy sínen van társadalmi, szociális témákban. Hosszabb távú célom egy élhető Magyarország, egy polgári demokrácia kialakítása, ahol egy átlagember megengedheti magának, hogy néha étteremben vacsorázzon. Ahol futja kéthavonta egy wellness hétvégére, évente legalább egyszer nyaralásra, és nem azon dilemmázik a család hó végén, hogy húst vegyen, vagy mosószert. Talán a hatalom tudatáig sem jut el, hogy mindez az ország gazdaságát is pörgetné, hiszen ha egy étterem jól megy, akkor a beszállítói is jól járnak. Ha új bútorok kellenek, az asztalosnak is lesz megrendelése, ha a falakról lekopik, a festék, a festőnek is lesz feladata. Örök körforgás ez!
Mit szól az aktuálpolitikai fordulathoz, hogy most már nem a Fidesz vezet a közvélemény-kutatásokban? Hogyan viszonyul a Tisza Párthoz?
A Tisza Párt jelenleg egyszemélyes pártnak tűnik. Magyar Pétert én egy jólelkű, igaz magyar embernek ismerem. De mindezek mellett tapasztalatlannak tűnik, és bár kiválóan kommunikál, nem látom a pártja mögött azt a szakembergárdát, akikkel egy országot irányítani lehet.
Azzal vádolják Magyart, hogy onnan jött, ahova most piszkít.
Hozzám is eljutottak már ezek a hangok, de azt vallom, hogy az ember fejlődhet. Lehet kormányváltó erő a Tiszából, de ahhoz – ismétlem – szakemberek is kellenek. Sok beszédnek sok az alja, tartja a mondás, és Péter egyelőre ebben teljesít jól.
A politikán túl más közéleti kérdésekben is gyakran kifejti véleményét. Ízekre szedték például azt a posztját, amelyben arról írt, hogy amikor elszökött nyaralni, az édesanyja nem önt, hanem a lányt pofozta fel, aki miatt szó nélkül lelépett egy hétre a Balatonra.
Édesanyám talán túlságosan féltett. Akkor nem volt még telefon, internet, én pedig mentem a saját fejem után. Talán kicsit túlreagálták ezt a sztorit. Azt hiszem, ez is hozzátett ahhoz, hogy felelősségteljesebb legyek. Minden életeseményből tanulni kell, és nekem a nők – az anyám, a barátnőim – mindig segítettek a fejlődésben. Amit mások destruktív hatásnak látnak, azt én mindig pozitívra tudtam fordítani.
– Szilágyi Szabolcs –
