„Nem tudom, hogy én választottam-e a vízilabdát, vagy a vízilabda engem – de jó döntés volt, mindenki jól járt.” – mondta Faragó Tamás az MCC Debrecen rendezvényén.
Faragó nemcsak olimpiai aranyérmes, de világbajnok és kétszeres Európa-bajnok vízilabdázóként is maradandót alkotott. Vallomása tömören fejezi ki azt az elköteleződést, amely meghatározta pályafutását – és amely közös pontot jelent egy másik sportlegendával is.
A történet másik főszereplője Jónyer István négyszeres világ- és Európa-bajnok asztaliteniszező, aki egy esztergált pingpongütő mögött találta meg saját útját. Miközben Faragó a margitszigeti uszoda világában talált otthonra, Jónyer egy sokkal egyszerűbb helyszínen indult el, de mindketten messzire jutottak – nem az indulási feltételek, hanem a hozzáállás döntött.
Mindkét sportoló életútja arról tanúskodik, hogy nem elég a tehetség – az csak az első szikra. A siker kulcsa az igényesség: az a napi döntés, hogy mindig a legjobb formádat követeld meg magadtól, függetlenül a körülményektől. Faragó úgy fogalmaz: az uszoda nemcsak fizikailag edzetté tette, hanem intellektuálisan is: „nem elég erősnek lenni – műveltnek, okosnak, igényesnek kell lenni”. Ez az igényesség az, ami megkülönbözteti a jót a kiválótól.
Jónyer István ehhez hasonló elhivatottságról beszél, amikor azt mondja: „Az álmaimat akartam teljesíteni.” Ez nemcsak inspiráció, hanem konkrét áldozatvállalás is volt: éveken át éjfélkor tért haza az edzésekről, mert tudta, mit akar elérni, és azt is, mit kell érte tenni.
A történet végén egy egyértelmű üzenet áll:
A kérdés nem az, hogy van-e esélyed. A kérdés az, hogy megköveteled-e magadtól.
Ez a szemlélet különbözteti meg a résztvevőt a győztestől – nemcsak a sportban, hanem az élet bármely területén.
Fotó: MCC Debrecen
