A Mathias Corvinus Collegium Debrecenben tartott előadást Andrew Balio, a Baltimore-i Szimfonikus Zenekar szólistája.
A művész, valamint a Klasszikus Zene Jövőjéért Alapítvány alapítója és elnöke előadásában arról a zenei fordulatról beszélt, amely Wagner munkásságával indult a 19. században, és amely szerinte mára zsákutcába jutott.
Balio úgy véli, hogy a modern zene – hasonlóan a kortárs képzőművészethez – elidegenedett a közönségtől, amikor elhagyta a harmóniát, az emberi természethez való kapcsolódást és a szépség eszményét. Wagner és követői, például Schönberg vagy Boulez, új irányokat kerestek, de ezek sok hallgató számára már befogadhatatlanná tették műveiket. Balio szerint azonban a tonalitás, a dallam és a harmónia nem pusztán múltbeli zenei formák, hanem az emberi érzékelés alapvető szükségletei.
Az est második részében Balio trombitával lépett színpadra, és klasszikus műveket adott elő kimagasló technikai tudással és mély zenei érzékenységgel – ezzel is bizonyítva, hogy a klasszikus zene nem idejétmúlt, hanem időtálló és ma is élő érték.
