A földrajzoktatás már a Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem 1914-es megalakulásától kezdve jelen volt az intézményben. Az egyetem három karral indult, a Földrajz Intézet a Bölcsészkaron belül kapott helyet – tehát bőven volt miről írni a Geográfia a Debreceni Egyetemen 1914-2024 című kötetben, mely minden témára kiterjedően bemutatja a földrajztudomány történetét és fejlődését.
Egy évvel ezelőtt jutott eszembe, hogy érdemes lenne egy könyvben összefoglalni az elmúlt 110 évet. Több időm szabadult fel, miután eldöntöttem, nem tartok már órákat az egyetemen, a téma is érdekelt, így elkezdtem begyűjteni az adatokat. Főként a könyvtár raktárában, hagyatékokban, különböző folyóiratokban, könyvekben, tantervekben kutakodtam. Több időszakra bontottam a kötetet, az oktatásról, kutatásról, tanulmányi kirándulásokról, gyakorlatokról, tudományos munkákról írtam, az adott időszak összes oktatójának megszereztem a fényképét, az életrajzát. A jelenlegi öt tanszéket, illetve a tudományos fokozatot elérteket is bemutattam, de többek között egy irodalomjegyzék is helyet kapott a kiadványban, melyben felsoroltam mindenkit, aki földrajz diplomát szerzett nálunk. Személyes hangvételű történetek nem nagyon kaptak helyet, ez a könyv inkább egy adattárnak tekinthető
– ismertette Lóki József, a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Földtudományi Intézet Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék professor emeritusa, aki 53 tanéven át pallérozta a hallgatók elméjét, de ez a fajta alkotómunka sem volt számára ismeretlen, hiszen több egyetemi jegyzet is az ő nevéhez fűződik.
A könyvet egy kötetlen hangvételű összejövetelen mutatták be, melyre az intézet jelenlegi munkatársai mellett több korábbi kolléga is ellátogatott és közösen ünnepelték a kötet megjelenése mellett az elmúlt 110 évet.
A Földtudományi Intézet igazgatója, Szabó Szilárd elmondta: egy hiánypótló összefoglaló született Lóki József jóvoltából, könyvét hozzáférhetővé teszik majd online.
Ahogyan az a kiadványból is egyértelműen kirajzolódik, a földrajzoktatás a kezdetektől fogva kiemelkedő volt az egyetemen. A képzés mellett a kutatói munkára is nagy hangsúlyt fektetünk, ahogyan arra is, hogy minden segítséget megadjunk a hallgatóink számára, akik az intézményből kikerülve záros határidőn belül el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon
– szögezte le az intézetigazgató.
Szabó Szilárd felhívta a figyelmet: a földrajz egyszerre természet- és társadalomtudomány, mely hihetetlenül erőforrás-igényes lett az idők során. Míg régen kis túlzással elég volt egy földgömb, addig napjainkban már különböző modern eszközökre van szükség, ráadásul ezek is nagyon gyorsan fejlődnek, amivel nem könnyű lépést tartani.
Azt látjuk, hogy a földrajz érdekli a fiatalokat, csak épp nem feltétlenül vannak tisztában vele, milyen speciális ismereteket rejthet magában. Az a földrajz, amit a középiskolában tanítanak, teljesen más, mint amit az egyetemen megismernek a hallgatók. A középiskolai tananyagban nem feltétlenül jön ki a gyakorlatias jellege, pedig a geográfusok keresett szakemberek. A geoinformatika pedig fiatal szakma, amihez a földrajz kiváló alapokat ad. A földtudomány és földrajz alapszak mellett a geográfus és a geoinformatika mesterszak is szerepel a kínálatunkban többféle specializációval. Egyértelmű szakemberhiány mutatkozik a munkaerőpiacon, ráadásul mi egy sajátos látásmódot tudunk közvetíteni azzal, hogy az élő és élettelen környezetet összekapcsoljuk a társadalommal és a gazdasággal. Nem lehet panaszunk az utánpótlásunkra, sok külföldi is minket választ, de azon vagyunk, hogy még szélesebb körben terjesszük, milyen tudást lehet elsajátítani nálunk
– fogalmazott a Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék vezetője, Szabó Szilárd.
– DE Sajtóközpont –
