Petőfi Sándor életének fontosabb verseiből készített előadást a Szegedi Kortárs Balett.
Az előadás címe Lánglelkű, ami egy táncszvit 3 felvonásban, és 5 nagyobb témát ölel, melyeket Petőfi Sándor versei ihlettek. A pacsirta, Föltámadott a tenger, Kutyák dala-Farkasok dala, Az emberiség sorsa és a Désir témáiban Petőfi különböző vers stílusai elevenednek meg. A premier november 10-én 19 órától lesz a Szegedi Nemzeti Színházban.
„Külföldön Petőfi a legismertebb magyar költő mindmáig. Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában.” Németh G. Béla (1982.)
Rövid élete alatt Petőfi szolgált a Gollner-féle 48. számú gyalogezredben, házitanítóskodott Pápán, sikereket és kudarcokat egyaránt bezsebelt Borostyán néven, mint vándorszínész, fordított Béranger-t, Thomas Moore-t és mindenekelőtt Shakespeare-t (a Coriolanust a mai napig az ő fordításában játsszák, ha játsszák), volt egy személyben maga a forradalom, és lett majdnem országgyűlési képviselőként haladó politikus…
Írt közel ezer verset, melyből 850 az utókor számára is fennmaradt. Ezekben 150 esetben használja – különböző összetételekben – a „láng” szót. A köznapi jelentésen és a szerelem fokozatainak, hevületének bemutatásán túl, lángcsapású nála az ostor, lánghullámú a bor, lángrózsák a csillagok, lángszekéren száll a dicsőség; némelykor a lelkesülés lángórái ragadják magukkal, máskor a szeretet oltárlángja. Lángol a hit, a kebel, a szavak, a tekintet, a szenvedés, az élet. Mígnem Az utósó alamizsnában magát is „lángifju”-ként aposztrofálja.
Fotó: Frank Yvette
